Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Font Sándor (MDF) - a pénzügyminiszterhez - “Szerencse fel - szerencse le?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter:
2072 Természetesen mindannyia n tisztában vagyunk azzal, hogy a szerencsejáték területén a részvénytársaság jelenleg egy stabilan, nyereségesen gazdálkodó cég. Ez egyébként az elmúlt 12 évben nem mindig volt így: '9094 között majdnem csődbe ment, tehát azért már láttunk rossz példát e nnek a cégnek a vezetésére is. Ami a konkrét szakmai kérdést illeti: azt kell végiggondolni - és ha ismerjük a pénzügyi elméleteket, akkor ez pontosan látható , hogy az ár és a belátható időn belül beszedhető bevétel egy adott cégtől milyen viszonyban van egymással. Ezt kell megvizsgálni, hogy adott esetben értéken kerüle privatizálásra egy része a Szerencsejáték Részvénytársaságnak, vagy nem. A végrehajtás módját illetően is rengeteg lehetőség van, például azt gondolom, hogy egy tőzsdei kibocsátásnál sem miképpen nem lehet azt mondani, hogy haverok vehetik meg adott esetben a cég egy részét. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Viszontválaszra a képviselő úrnak megadom a szót. Parancsoljon! FONT SÁ NDOR (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Válaszában számomra egyetlenegy értékelhető gondolat volt: én valóban a Szerencsejáték Részvénytársaság kapcsán szerettem volna ezt a kérdést feltenni. A többi véleményem szerint mellébeszélés. Ugyanis önök megindították azt a folyamatot, amely úgy néz ki, hogy visszafordíthatatlan, önök a Szerencsejáték Részvénytársaságot privatizálni akarják. Nincs ma Magyarországon olyan személy, önökön kívül, aki megértené, hogy erre mi szükség van. Nincs err e európai tapasztalat sem. Számomra az a nagy kérdés, hogy melyik az az erő, melyik az a gazdasági hatalom, amelyik önöket rákényszeríti minden ok nélkül, hogy egy ilyen nagyon nagy haszonnal működő állami céget privatizáljanak. Az a kérdés, hogy vajon itt is Medgyessy Péter bankárkörét látjuke, akiknek egyáltalán van annyi pénzük, hogy egy ilyen részvénytársaságot megvegyenek. És úgy néz ki, nem elég valakinek, hogy milliárdos, most már tíz- vagy százmilliárdos is akar lenni - ehhez akarnak önök asszisztá lni? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Viszontválasz illeti meg a miniszter urat. Parancsoljon! DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter : Tisztelt Képviselő Úr! Én azt hiszem, önnek nagyon élénk a fantáziája. Ha valakinek ma 10, 20 milliárdja van adott esetben arra, hogy egy ilyen privatizációban részt vegyen, akkor természetesen semmi más nem történik, mint hogy például a 10 milliárd forint készpénzéből lesz 10 milliárd forint értékű részvé nye, ha áron történik adott esetben egy ilyen privatizáció. Semmilyen külső nyomás a kormányra (Font Sándor: És egy év múlva? És két év múlva? És három év múlva?) ebben a tekintetben nincsen. Én azt gondolom, az eddigi privatizációs gyakorlat az elmúlt más fél évben azt mutatta, hogy áttekinthető, átlátható tranzakciókat szerettünk volna megvalósítani - ez sikerült is. Az előző négy évben történt tranzakciókról, azt gondolom, ez azért nem mondható el. Jó néhány esetben kifejezetten azért az MFBn keresztül p rivatizáltak cégeket, nehogy véletlenül tudni lehessen, hogy pontosan mi történik a privatizáció kapcsán. Az elmúlt pár hónap tranzakciói ennek az ellenkezőjét bizonyították. Hangsúlyozom még egyszer: semmilyen külső nyomás nincsen, semmilyen (Az elnök a c sengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) végső döntés az ügyben nem született. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
