Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
2009 irányul. De én nem nevezem a kormányt ebben a büntetőjogi értelemben a lakosság egyes csoportj ainak; nem is az egyébként. Biztos vagyok benne, hogy a bírói gyakorlat ezt soha nem tenné magáévá. (Dr. Eörsi Mátyáshoz:) Tovább akarok menni, ha megengeded, kedves képviselőtársam. Tehát reális a konfliktus, mert igazak az érvek. A megközelítési mód. Ami kor a kormány tapasztalja ezeket a jelenségeket, mint az előbb utaltam rá, akkor mit csináljon? Üljön karba tett kézzel, és kezdje el mondani azt, ami egyébként nagyon helyes, hogy a neveléssel, a jogkövető magatartással, egymás jobb megértésével kellene e ljutni a magyar társadalomnak is arra a fejlettségi fokra, hogy ez a gyűlöletbeszéd megvetendő legyen, hogy magára maradjon az, aki ilyen dolgokat művel, ilyen kifejezéseket használ, ilyen különböző cselekvőségeket visz végbe. Na de hát a társadalom, a köz vélemény nem ezt várja a kormánytól! Félreértés ne essék, nem vagyok a rendpártiság híve, ugyanakkor a rendet pártolom. József Attiláról szólt Gusztos Péter; azt mondom, hogy én nem így képzeltem el a rendet. Egyáltalán nem így. És azt is nyugodt lelkiisme rettel megkockáztatom, hogy igenis a társadalom védelme érdekében, azért, hogy senki ne féljen senkitől Magyarországon, ha másként nem megy, akkor mint a legutolsó eszközt, a büntetőjogot is segítségül kell hívni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényter vezet, ami előttünk van, nem szentírás. Ez a 269. § egy törvényjavaslat. Az ebben foglaltak módosíthatók, az ebben foglaltakat elemezhetjük, értékelhetjük, és lehet, hogy ez a gondolat, amely megfogalmazódik benne, és az a cél, amelyet mindannyian el akaru nk érni, egy módosított változatban itt, a parlamentben a vita során elfogadhatóvá teszi mindannyiunk számára. Nyitott a lehetőség, a módosító javaslatokat be kell nyújtani. Azt azonban nem is mondta senki itt a vitában, hogy a jelenlegi törvényi szabályoz ás hibátlan. Mert nem hibátlan. Azért, mert igenis kibújási lehetőségeket ad már olyan deliktumok esetében is, amelyek igenis elérik azt a szintet, hogy a büntetőjog eszközével is üldözni lehessen, sőt üldözni kelljen őket. Nézzük a törvényjavaslatban lévő elkövetési magatartásokat! Itt az Alkotmánybíróság határozatából citál az, hogy ez az elkövetési magatartás, ami gyakorlatilag a gyűlöletre való felhívást tartalmazza, vagy gyűlöletre való izgatást az új megfogalmazás szerint, ez jogbizonytalanságot kelth et. Azt hiszem, hogy legalább ilyen bizonytalan még ma is a bírói gyakorlatban a gyűlöletre uszítás is, ennek az egyértelmű megítélése és tartalma. Az pedig tényleg nem vitás, hogy ez a törvényjavaslat a büntethetőség küszöbét lejjebb kívánja valamivel szá llítani, mint amit a gyűlöletre uszítás kifejez mint elkövetési magatartás. Az is elképzelhető többek között, mert ilyenfajta megjegyzések is elhangzottak a vitában, hogy nem jó a tervezetben a gyűlöletre izgatás elkövetési magatartás, ugyanakkor nem vitat ta senki azt, hogy az erőszakos cselekmény elkövetésére történő felhívás rossz lenne. Azt hiszem, ez egy olyan elkövetési magatartás, amely nyugodtan bennmaradhat a törvényben, többek között. És akkor gondolkodni kell azon képviselőtársaimnak, hogy mivel k ívánják kiváltani az úgynevezett “gyűlöletre izgat” elkövetési magatartást. Nem kívánom szaporítani a szót, mert azt hiszem, hogy a részletes vitában tudunk majd ezekre a megfogalmazásbeli finomságokra - amelyek nem nüánszbeliek, hanem igenis tartalmi jell egűek, nem kívánom ezt vitatni - kitérni. Azonban azt szeretném elmondani, hogy ma Magyarországon igenis szükség van arra, hogy a gyűlöletbeszéddel a Magyar Országgyűlés valamit kezdjen. Nem elég azt mondani, hogy a meglévő jogi szabályozás minden tekintet ben megfelelő, mert nem megfelelő. Az a jogi szabályozás, ami nem járul ahhoz hozzá, hogy eleve jogkövető magatartásra szorítson rá, egészen addig, amíg mindenki azt önmagától nem kívánja megtenni, addig sajnos igenis szükség van arra, hogy éppen a társada lmi igényeknek megfelelően, a társadalom védelme érdekében mint utolsó eszközt a büntetőjogot is igénybe vegyük. Természetesen nem mindjárt a megtorló célzattal, hanem elsődlegesen a visszatartás erejére gondolok itt, másodsorban pedig arra a nevelésre, am i igenis egyik funkciója a büntetőjognak. Mert megítélésem szerint az nemcsak megtorlást, hanem megelőzést is jelent.
