Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2001 hivatkozással, hogy a valamely nemzet fogalmába a magyar nemzet is beletartozik. Ez a módosítás több okból is kifogásolható, és kifogásoljuk is. Egyrészt politikailag kifogásolható, hogy a magyar nemzetre történő közvetlen utalás kikerül a tör vény szövegéből. Ez nagyon hasonlít a kedvezménytörvény ügyére, amikor az egységes magyar nemzetre történő utalást törölték. Fontos megjegyezni, hogy a magyar nemzet mint védett jogi tárgy, még a kommunista diktatúra idején is része volt a tényállásnak. Má srészről a jogalkotó ezzel a megoldással büntetni rendel olyan cselekményeket is, amelyeket más államok esetlegesen nem büntetnek. Más szóval olyan jogi tárgyat védünk, amit előfordulhat, hogy más államok nem védenek; a jogalkotó büntetni rendeli a világ t ulajdonképpen valamennyi nemzetét sértő magatartásokat, holott a nemzetek többsége ezt nem teszi meg. A kérdés az, hogy milyen alapon tesszük ezt mi. Ha mégis elfogadásra kerülne ez a törvény, akkor a Magyar Demokrata Fórum feltétlenül ragaszkodik hozzá, h ogy a “magyar nemzet” fogalma kerüljön vissza. Az (1) bekezdés hosszú idő után ismételten visszatér az “izgatás” kifejezés használatához, úgy, hogy azt a “gyűlöletre izgatás” szóösszetételben használja. Ez több okból sem helyes. Egyrészről az Alkotmánybíró ság a '92es határozatában megállapította, hogy a “gyűlöletre uszít” és a “gyűlöletre izgat” kifejezések azonos jelentéstartalommal bírnak. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság értelmezése szerint a két fogalom eltérő jelentéstartalommal bír. Az uszítás inkáb b az aktív, támadásra irányuló tevékenység, tevékeny gyűlölet, míg az izgatás lényegében enyhébb, inkább az erőszak érzelmi előkészítését jelentő fogalom. Ennek következtében értelmezési zsákutcába jutott az ehhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat. Nem egyér telmű tehát egyik fogalom megítélése sem. Másrészről nem szerencsés, ha maga a tényállás túlterhelt, érzelmileg túlfűtött fogalmakkal dolgozik. A világos, gyakorlatias és közérthető fogalmazás tekintetében nagy a jogalkotó felelőssége. A tervezet csak rész ben veszi át a polgári kormány idején készült javaslatot, amely éppen az előbbi okok miatt döntött úgy, hogy felhagy az “izgat”, “uszít” fogalompár használatával. A korábbi javaslat “ellenséges cselekményekre vagy erőszakra hív fel”, ez egy 2001ben, a pol gári kormány idején készült előterjesztés, amely a kormányváltás miatt nem lett előterjesztve. A korábbi javaslat egyértelmű és adekvát fogalmat teremtett a “felhív” kifejezés használatával. Ha már el akarjuk fogadni a törvényt, akkor javasolnánk, hogy ehh ez térjünk vissza. A tervezet (2) bekezdése főként alkotmányossági szempontból kifogásolható. Figyelembe véve az Alkotmánybíróság korábbi, e tárgyban született határozatait, félő, hogy a (2) bekezdés rendelkezé sei nem minden tekintetben felelnek meg azoknak. A “becsmérel”, “megaláz” és “eszmét terjeszt” kifejezések mint elkövetői magatartások használata magában a tényállásban nem helytálló. Használatuk előrevetíti az Alkotmánybíróság '92es határozatában foglalt akat, ahol is akkoriban a “lealacsonyító kifejezést használ” szóösszetételt minősítették az alkotmánnyal és a jogbiztonsággal összeegyeztethetetlennek. Jól látható, hogy a becsmérlő, megalázó vagy lealacsonyító kifejezés használata mint elkövetői magatartá sok, voltaképpen egymás szinonimái, közöttük az igazi különbség csak annyi, hogy utóbbiról már kimondták az alkotmányellenességet. (16.20) Összegzésként megállapítható, hogy a rendszerváltással és a Btk. 1989es módosításával tágult a véleményszabadság hat ára mind az állammal, mind pedig az egyénnel szemben. Ezzel egyidejűleg pedig szűkült a véleményszabadságot korlátozó lehetőségek köre. A mostani módosítás az előzőekhez visszatérve megint korlátozni akar. Az izgatás a rendszerváltás előtt az állam és az e gyén viszonyában volt botránykő, a szankciónak pedig hatalomvédő funkciója volt. A rendszerváltás után ez jelentősen változott, hiszen a bűncselekmény egyén és egyén viszonylatában jelentkezett, a szankciónak pedig méltóságvédő funkciója lett. Abban az ese tben, ha a tervezett szabályozás, annak pontatlansága, inadekvát jellege miatt a véleményszabadság indokolatlan korlátozására ad lehetőséget, ismét megjelenhet a hatalomvédő funkció, különös tekintettel a politikai jellegű véleménynyilvánításokra.
