Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
1986 véleményt képviselőkkel szemben. Ez alapozta meg az akkori ellenzékkel, a demokratikus ellenzékkel szemben való fellépést is sok es etben, de megjegyzem, az egyszerű hétköznapi, ha úgy tetszik, a kocsmában kommunistázókkal szembeni fellépést is. Úgy gondoltuk akkor, helyesen, azt gondolom, teljesen helyesen gondoltuk, hogy ennek nincs helye, modern demokráciában meg kell változtatni ez t a kitételt, és a szólásszabadság mellett foglalt állást az Ellenzéki Kerekasztal. 1992ben az Alkotmánybíróság megerősítette ezt az állásfoglalást, amikor már akkor felmerült a szólásszabadság korlátozásának az igénye, majd 1999ben újra megerősítette a szólásszabadság primátusát. Nagyon fontos érveléssel tette ezt, megjegyzem, hiszen amikor az Alkotmánybíróság erről beszélt, azt mondta - és itt szeretném idézni az alkotmánybírósági indoklást : “Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a vélemé nynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képesség kibontakozásának a lehetősége. A káros következmények nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak, és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele.” Ezt mondta az Alkotmánybíróság, és megjegyzem: én magam ma is minden sorával egyetértek ennek az alkotmánybírósági döntésnek. Ez a szólásszabadság alapkiindulópontja, tisztelt képviselőtársaim, amit - még egyszer hangsúlyoznám , tudom, n agyon nehéz elfogadni, mert bizony ez arról is szól, hogy a számunkra visszataszító, elfogadhatatlan, felháborító véleményeket is egy bizonyos korlát között el kell tudnunk fogadni. Megjegyzem: az Alkotmánybíróság meg is határozta ezt a korlátot, ma a bünt ető törvénykönyv 269. §a tartalmazza is ezt, hiszen önbecsapás lenne azt állítani és azt gondolni, hogy ma nem lehet fellépni a kirekesztő, gyűlöletkeltő, rasszista beszéd ellen és megnyilvánulás ellen. De fel lehet lépni, mert a mai Btk. is alkalmas erre , megvan minden jogi eszköz hozzá. Igazából azt gondolom, hogy a kormány akkor járt volna el helyesen, ha azokat az okokat kutatja, hogy vajon miért nem történik intenzívebb vagy határozottabb fellépés, ha ilyen fellépést kívánna. Megjegyzem, én kívánnék, tehát én a határozottabb fellépés híve lennék az alkotmányos jogi keretek között, és azt gondolom, hogy ez a kérdés egy komoly vizsgálatot igényel, hogy a különböző jogalkalmazó szervek, akár a rendőrség, akár az ügyészség minden szempontból megfelele ugy ancsak az alkotmánybírósági elvárásnak, valóban fellépe azokban az esetekben, ahol fel kell lépni, valóban a bíróságra bízzae a döntést ezekben a vitás kérdésekben, hiszen itt mérlegelési kérdésekről van szó minden esetben. Vagy például a futballhuligan izmus ügye, amely egyébként most egyfajta kiváltó oka volt ennek a mostani beterjesztésnek; amikor erről beszélünk, talán bizony nem az lennee a helyes megoldás, ha azt vizsgálnánk, hogy például a futballliga fellépe olyankor, amikor fel kellene lépnie? A futballmérkőzések rendezői vajon fellépneke akkor, amikor a közönség soraiban olyan jelszavakat skandálnak, amelyek mindannyiunkban nyilván visszatetszést keltenek? Nem, tisztelt képviselőtársaim; azt tapasztaljuk, hogy pótcselekvés van ebben az ország ban, nem lépnek fel, akiknek fel kellene lépni, nem cselekednek, akiknek cselekedni kellene, az egyszerűbb megoldást választják: mutogatnak felfelé, és azt mondják, hogy változtassunk a törvényeken, szigorítsunk a törvényeken, mert ez olyan egyszerű dolog. Legyen majd szigorúbb a Btk., akkor majd talán fellépünk. Így könnyen át lehet hárítani a felelősséget, holott a felelősség mindannyiunké, és többek között azoké a szervezeteké, akik nem teszik meg, hogy a jelenlegi jogi keretek között is határozottan fel lépjenek az antiszemita, rasszista, idegengyűlölő és összefoglaló néven: gyűlöletkeltő megnyilvánulások ellen. Pedig még egyszer hangsúlyoznám: a Szabad Demokraták Szövetségének és nekem is az a személyes véleményem, hogy a leghatározottabban kell cseleked nünk és fellépnünk ezekben az ügyekben.
