Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója:
1983 fűződő jogok védelme is. Ez egy rendkívül fontos alkotmányos tétel. Ezzel áll szemben a szólás szabadsága, ami ugyancsak alkotmányos alapjogként jelentkezik, és a kettő konfliktusából, a kettő egymáshoz való viszonyából kiindulva szükséges és kell is értékelni az előttünk fekvő törvénytervezetet. Tekintettel arra, hogy a bizottsági véleményen kívül a Szocialista Párt frakciója nevében is fel kívánok szólalni, az ezzel kapcsolatos észrevételeimet ott kívánom majd valamivel bővebben kifejteni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban .) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy az alkotmányügyi bizottság nevében kisebbségi véleményt kíváne valaki ismertetni. Úgy látom, hogy senki. Most pedig megadom a szót Szabó Zoltánnak, a kulturális bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. (Dr. Füle István elfoglalja jegyzői helyét.) DR. SZABÓ ZOLTÁN , a kulturális és sajtóbizottság előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális bizottsága többségi szavazással általános vi tára alkalmasnak minősítette a büntető törvénykönyv módosítására benyújtott törvényjavaslatot. Mindazok az alkotmányos aggályok, amelyek az imént elhangzottak, elhangzottak a kulturális bizottság ülésén is, alapvetően kétféle megfogalmazásban. Az egyik típ us, amelyik azt mondta, hogy általában nem készíthető olyan büntetőjogi korlátozás, amely a fent említett célt eléri, a Magyar Köztársaság alkotmánya az Alkotmánybíróság itt már több ízben idézett 1992es határozatának megfelelően nem teszi lehetővé ilyen büntetőjogi korlátozás bevezetését, nem teszi lehetővé azt, hogy a büntetőjog az emberi méltósághoz való jog és a szólás, a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapjog, mint két alkotmányos alapjog közül az egyiknek a másik általi sérelmét büntetni re ndelje. A másik ellenvélemény úgy találta, hogy ez a feladat talán nem megoldhatatlan, de az Igazságügyi Minisztérium által elénk terjesztett Btk.módosítási javaslatnak nem sikerült megoldania ezt a feladatot. Lehetséges, hogy lehet ilyen büntetőjogi szab ályozást bevezetni, lehetséges, hogy lehet ilyet konstruálni, ez a jelenlegi kísérlet azonban az alkotmánybírósági verdiktnek nem felel meg. Ezekkel az érvekkel ellentétben a többségi vélemény az volt, hogy bár a kulturális bizottság érthetően nem veszi ma gának a bátorságot ahhoz, hogy a konkrét szabályozás alkotmányosságát, alkotmányba illőségét minősítse, de a Magyar Köztársaság alkotmánya semmivel nem liberálisabb, semmivel nem megengedőbb, mint számos más európai ország alkotmánya, az Európai Unió tagál lamai számos más országának alkotmánya, ahol ehhez hasonló büntetőjogi korlátozások érvényben vannak. Elvileg tehát egészen bizonyosan nem lehetetlen ilyen büntetőjogi szabályozást készíteni. A kulturális bizottság véleménye tehát az volt, hogy a Btk. idéz ett szándékú módosítása alkotmányos szempontból bizonyosan nem lehetetlen. (15.00) Ha pedig a szándékát nézzük, ha azt nézzük, hogy mire irányul ennek a törvényjavaslatnak a bevezetése, akkor - Csákabonyi Balázs képviselőtársam imént elhangzott érveléséhez nagyon hasonló módon - éppen arra jutott a kulturális bizottság érvelése, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alkotmányos alapjog és az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjog összeütközése napjainkban, az elmúlt időszakban jellemzően és á ltalában az utóbbi sérelmére szokott megvalósulni, az utóbbi tehát az, amelyik inkább büntetőjogi oltalmat igényel az előzővel szemben.
