Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. FODOR GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
1981 A New Yorki egyezményt már kieme ltem, és valóban ez az, amely a legkonkrétabb megfogalmazást tartalmazza. Ennek 4. cikk a) pontja a következőképpen szól: a törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják - a tagállamok kötelezettséget vállalnak erre - a faji felsőbbrendűségre vagy gyű löletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, valamint bármely faj, illetve más színű vagy más etnikai származású személyek csoportja ellen irányuló minden erőszakos cselekedetet vagy arra való izgatást, továbbá a fajgyűlö lő tevékenység mindenféle támogatását, annak pénzelését is beleértve. A New Yorki egyezmény aláírásával és kihirdetésével Magyarország vállalta, hogy a rasszizmus és idegengyűlölet ellen biztosítja a büntetőjogi fellépést is. A jelenlegi büntetőjogi szabá lyainkat áttekintve azonban látnunk kell, hogy ennek a kötelezettségnek csak részben teszünk eleget. A törvényjavaslat tehát szándékaink szerint alapvetően kettős célt szolgál: egyrészt a jogértelmezési nehézségek feloldását, másrészt a hazánk által vállal t, de csak részben teljesített nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelést. Tisztelt Országgyűlés! A büntetőjog - ezt valljuk - vagy annak bármely eszköze az utolsó megoldás valamilyen életviszony szabályozására, ugyanakkor közvetíti a társadalom értékr endjét is. Ha úgy tetszik, van nevelő hatása is, van értékközvetítő hatása is. Mindkét megközelítés arra indít, hogy itt az ideje annak, hogy az egyes csoportok elleni gyűlöletkeltés tilalma a büntető törvénykönyvben is helyet kapjon. Kérem ezért, hogy a t isztelt Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot szíveskedjék elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott k isebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 55 perces időkeretben. Először megadom a szót Fodor Gábornak, az emberi jogi bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. FODOR GÁBOR , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság el őadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném az Országgyűlés számára tolmácsolni az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság többségi álláspontját, hiszen ebben a bizottságban is, mint oly sok bizottságban, erről a fontos kérdéskörről többségi és ki sebbségi vélemény alakult ki. Nos, jól tudjuk azt, hogy a vita számtalan síkja létezik, és magam is majd ebben a vitában mint a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka, fel kívánok szólalni, és ott különböző érveket szeretnék elmondani az álláspontunk alátámasztása mellett, melyek jogi érvek és politikai érvek lesznek egyaránt. Itt, az emberi jogi bizottság álláspontjának az ismertetésekor szeretnék szigorúan a jogi álláspontra, illetve a jogi tényekre hivatkozni, hiszen a különböző politikai véleménye k ugyan elhangoztak a bizottság plénumán, de azt gondolom, hogy egyszerűbb, ha csak a jogi álláspontokra hagyatkozom most. Azért is gondolom, hogy egyszerűbb ebben a vitában, mert elég egyértelmű volt, hogy a bizottság többségének az az álláspontja, hogy a jelenlegi javaslat a büntető törvénykönyv 269. §ának a megváltoztatására alkotmányellenes. A bizottság többsége elég határozottan foglalt ebben állást, és ezen állásfoglalás kialakításában segítségére volt az Alkotmánybíróság 1992es és 1999es döntése, amely elég világosan leírja azokat a szempontokat, hogy mit tekint alkotmányos szabályozásnak az úgynevezett gyűlöletbeszéd témakörében. (14.50) Nos, ezekben a döntésekben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem korlátozható a vélemény tartalma alapján pusz tán a vélemény kifejtése, és nem korlátozható azon az alapon sem, hogy elvben alkalmas a gyűlöletkeltésre. A gyűlöletkeltésre konkrétan és világosan, egyértelműen alkalmasnak kell lenni az adott cselekménynek vagy megnyilvánulásnak. Ráadásul olyan alapon s em korlátozható a véleménynyilvánítás szabadsága, hogy valamiféle negatív érzelmeket válthat ki a hallgatókból. Az
