Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - Az elektronikus hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ ISTVÁN (Fidesz):
1953 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Soron következik az elektronikus hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárá sa. Az előterjesztést T/5680. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5680/16. számokon kapták kézhez a képviselők. Most a képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, tízperces időtartamban. Elsőként Szabó István, a Fidesz képviselője következik. SZABÓ ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elektronikus hírközlési törvénnyel kapcsolatban eddig megfogalmazott egyik fontos észrevétel, hogy nem olvasható ki b előle egyértelműen, mi a jogalkotó szándéka, milyen távközlési stratégiai koncepció húzódik meg az elképzelések mögött. Azért fogalmazok így, mert ha valaki elolvassa a törvény 2. §ában megfogalmazott 16 célt, nem könnyen azonosítja, hogy melyek a törvény kimondottan legfontosabb céljai. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy vannak olyan célok, melyek kiemelt fontosságúak, és a törvényben ennek megfelelően kell megjelenniük. Mi hat célt emeltünk ki, melyeket a mindenkori szabályozással el kell érni Magyarországon : hatékonyan működő, valódi versenypiac megteremtését; exportképes távközlési iparág fejlesztését; megfelelő színvonalú, elérhető árú, egyetemes szolgáltatás nyújtását; infrastruktúrafejlesztést; a folyamatosan megújuló technológiák és szolgáltatások rend elkezésre állásának megteremtését; hatékony és olcsó intézményrendszert; az Európai Unió gyakorlatának megfelelő szabályozási környezetet. Úgy véljük, hogy a törvény rendelkezéseiben ezen hat cél következetes érvényesítése révén elérhető, hogy olyan szabál yozási környezet jöjjön létre, amelynek következményeként a törvényben meghatározott további célok is elérhetővé válnak. Én most a fenti célok közül kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik a hatékonyan működő, valódi versenypiac megteremtése. A jelenlegi szabá lyozási keretek között az elmúlt években nem tudott valós piaci verseny kialakulni a hírközlési piacokon, aminek következtében nem jelentek meg az inkubens szolgáltatókkal versenyezni képes alternatív szolgáltatók, ami hátrányos mind a fogyasztókra, mind a gazdaság egészére nézve. A törvényjavaslat bár szellemében ösztönzi a verseny továbbfejlődését, gyakorlati megvalósításaiban azonban mégsem tudja ezt a célt teljesíteni, azáltal, hogy szinte minden, a verseny alapját képező döntést - piaci definíciók, jel entős piaci erővel rendelkező szereplő azonosítása - a nemzeti hírközlési hatóság tanácsa hatáskörébe rendel úgy, hogy a feladatok végrehajtásának elrendelése mellett nem határoz meg semmiféle szakmai, tartalmi előírást vagy iránymutatást. Ennek egyik jell emző példája, hogy egy elmúlt heti televíziós beszélgetésen a miniszter úr azt mondta, a törvényben benne van az, hogy csak a Matáv lesz jelentős piaci erővel rendelkező, míg a többi vezetékes szolgáltató nem. Ezzel szemben a törvény semmi ilyet nem mond. Éppen ellenkezőleg: a tanács szabad belátására bízza, kit milyen piacon azonosít jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján valószínűsíthető, hogy a hatékony és erős érdekérvényesítő képességekkel rendelkező szerv ezetek továbbra is az érdekeiknek megfelelő szabályozást fognak elérni a tanácson keresztül. Azt pedig kevéssé hiszem, hogy ha ezen erőknek eddig nem volt érdekük egy hatékonyan működő, valódi versenypiac kialakulása, akkor most az új törvény megjelenése a propóján ez megváltozna. A másik cél, amit ki szeretnék emelni: megfelelő színvonalú, elérhető árú, egyetemes szolgáltatás nyújtása. A gazdaság működését nagyban meghatározza, hogy az alapvető hírközlési szolgáltatások mindenki számára elérhetőek legyenek, éppen ezért az egyetemes szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy az alapvető szolgáltatások teljes körben és elérhető áron álljanak rendelkezésre. Látni kell, hogy mára az egykoron a pártállamban még kiváltsá gnak, amolyan luxuscikknek számító telefon az élet szerves részét képező tömegcikké vált. A vezetékes ellátottság közel 40 százalék, a mobil pedig már a 60 százalékot is meghaladja. Ez jól jellemzi azt a nagymértékű
