Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 13 (94. szám) - A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1443 Az Országos Felnőttképzési Tanács, mint említettem, döntéselőkészítő, véleményező és javaslattevő országos szakmai testületként jött létre. A tagságra a felnőttképzésben leginkább érintett minisztériumok, illetve civil szervezetek képviselői kap tak felkérést. A tanács többi tagját a szociális partnerség elvének megfelelően és az érintetteknek a döntések előkészítésébe történő bevonása szempontjából határozza meg a törvény. A Munkaerőpiaci Alapnak a felnőttképzést szolgáló forrásai felhasználásán ál nagyobb szerepet kívánunk biztosítani a társadalmi partnereinknek. Éppen ezért - tekintettel a szociális párbeszéd európai gyakorlatára is - a tanács összetételének és létszámának olyan módosítását kívánjuk végrehajtani, amely erősíti a szociális partne rek, a munkaadók és munkavállalók tanácsban betöltött súlyát és szerepét. A felnőttképzés irányítása, szakmai felügyelete a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Mivel a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásával k apcsolatos teendőket jelenleg az Oktatási Minisztériumhoz tartozó Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont látja el, a hatáskört 2004. január 1jétől - az oktatási miniszterrel egyetértésben - az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében működő, a munka világát jól ismerő megyei, fővárosi munkaügyi központok veszik át - ezt a feladatot a munkaügyi központok korábban már ellátták. Ennek megfelelően módosítani kívánjuk a nyilvántartásba vételről szóló miniszteri rendeletet is. Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban a felnőttképzés területén működő szakmai szervezetek többször felszólaltak azért, hogy az úgynevezett kóklerképzők ellen a törvény eszközeit is be kell vetni. Jogi norma híján azonban erre nem volt lehetőség. A módosítás előkészítése során a tá rca nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a körülményt. A benyújtott javaslat megoldást kínál a nyilvántartásba vétel, a tanúsítvány nélkül folytatott felnőttképzési tevékenység elleni fellépésre. A törvénymódosítás során figyelembe kellett venni azt is, hogy egyes képzők, bár nyilvántartással rendelkeznek, más alapvető szabályokat sem tartanak be. Például a jogszabályokban előírt képzési szerződést nem vagy nem megfelelő tartalommal kötik meg a résztvevőkkel, vagy képzési program nélkül végzik a képzést. Ezért a módosítás megteremti a nem jogkövető módon végzett felnőttképzési tevékenység szankcionálásának lehetőségét. A jogsértő magatartást tanúsító intézményekkel szembeni fellépésre a felnőttképzési tevékenység ellenőrzését végző munkaügyi központok kapnának törvényes alapot. A munkaügyi központ a felnőttképzési tevékenységet nyilvántartásba vétel nélkül folytató intézménnyel szemben bírságot szabhat ki, és ha az intézmény továbbra is nyilvántartásba vétel nélkül folytatja tevékenységét, a bírság ismételt kisz abása mellett a munkaügyi központ az intézményt a képzési tevékenységtől eltiltja. A nyilvántartási ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló jogi normákat kell majd alkalmazni. Aprónak tűnő, de fontos változás, hogy a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában a székhely feltüntetése mellett megköveteljük a telephelyek szerepeltetését is - hangsúlyozom, hogy csak azokét, ahol felnőttképzési tevékenység folyik. Erre azért van szükség, mert ma már felnőttképzést folytató int ézmények is fő tevékenységük mellett szerteágazó gazdasági aktivitást folytatnak. A regionális képző központok feladatait a törvényben jelenleg meghatározottak mellett bővíteni indokolt. Különösen a foglalkoztatást elősegítő, valamint új munkahelyek létreh ozását támogató képzések lebonyolításában való közreműködéssel, valamint a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását szolgáló képzések szervezésével kell a jelenlegi alapfeladatokat bővíteni. (16.40) A felnőttképzési akkreditációhoz fűződő jogorvoslati rendsze rt össze kell hangolni az államigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseivel, valamint a közigazgatás továbbfejlesztésének kormányzati feladattervéről szóló kormányhatározattal. A jelenlegi szabályozás ugyanis az akkreditációs ügyekben a jogorvoslat kérdését nem rendezi megfelelően. Az akkreditációs eljárás álláspontunk szerint államigazgatási ügynek minősül, tekintettel arra, hogy a Felnőttképzési Akkreditáló Testület akkreditációval kapcsolatos döntése a kérelmező intézmény jogát érinti. A
