Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - MÁRTON ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
1347 A jelenlegi kormánypol itikusoktól és kormányzati tisztviselőktől ez a gyarmati szemlélet nem idegen. Mondhatjuk, egy gyarmati rendszer kiszolgálóiként ezt tanulták, a mostani előterjesztés tanúsága szerint kiváló gyarmati tisztviselőkké váltak. (Derültség a kormánypárti padsoro kban.) Ez a mezőgazdasági adóztatás leginkább még a dézsmarendszerrel asszociálható, ami a török, labanc, szovjet időkben még csakcsak értelmezhető volt, de hogy a magát nemzeti közép kormányának nevező grémium is ezt teszi, ez elgondolkodtatja az embert a kormány küldetését illetően. (22.10) Persze nemcsak az a baj ezzel az adópolitikával, hogy sem a termelők, sem a feldolgozók, sem a kereskedők, sem a fogyasztók javát nem szolgálja. A baj ott van, hogy a mezőgazdasági dézsma vagy a kormány nyelvezetével: bevételi előirányzat célja ugyanúgy az agráriumból és az országból történő tőkekivitel, mint ahogy a korábbi megszálló elődök tették. A félreértés elkerülése végett azért, mert mi ezzel az agráriumból és az országból tőkét kivonó adópolitikával nem tudunk egyetérteni, attól még el kell ismerni, hogy a kormány a maga gyarmati célját az ebben az előterjesztésben foglaltakkal tökéletesen megvalósítja. Ezeknek az elvonásoknak a hatásai már januárban fognak jelentkezni a termelőknél költségnövekedés, a feldolgo zóknál beszállítói és felvásárlási gondok, a kereskedőknél hazai árualaphiány, a fogyasztóknál pedig drasztikus élelmiszeráremelkedés és inflációnövekedés formájában. Érdekes, de egyben árulkodó jel, hogy az előterjesztő eltekint az előterjesztés ténylege s indoklásától, hiszen a valós céljainak a feltárásához nem volt bátorsága a kormánynak. Ezért indokolási kötelezettségének csak formailag tesz eleget. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennél még az MSZP jogelődpártjai, az MKP, az MDP, az MSZMP is becsület esebbek voltak, hiszen ők az ország kirablását a párt nemzetközi elkötelezettségeivel indokolták. A jogutód kormány mostani előterjesztésében indoklásként ez a sztereotip mondat ismétlődik: “Adójának emelésére a jövő évi költségvetés bevételi előirányzatán ak megalapozása érdekében kerül sor.” Ezt az álindoklást még a kormánypárti képviselők is kifogásolták. Példaként idézhetem az országos hírhedtségű szocialista Karsai József képviselő urat, aki a bizottsági ülésen így fakadt ki: “Várnánk mi is, kormánypárt i képviselők, hogy ha valamit megteszünk, azért legyen mögötte indoklás, ne csak az, hogy kelle a költségvetésnek.” Egy pillanatig sem feltételezzük, hogy a kormány ne lenne tudatában, hogy a mezőgazdasági termelés ekkora adóterhet és ekkora tőkekivitelt nem bír el. Viszont ezekkel az elvonásokkal a kormány egyidejűleg teljesítheti kettős célját: a hazai termelés ellehetetlenítését és a külföldi vállalkozások magyarországi helyzetbe hozását. Ezt a kettős, különkülön is alávaló célt zseniálisan szolgálja a z adók, a járulékok és egyben befizetések szisztematikus emelése. Szó sincs már a tűrési határig történő teheremelésről. Nem, ugyanis az Európai Unió előszobájában most a hazai agrárvállalkozások megroppantása és az ebből adódó következmények által élelmis zeráremelés, infláció, az ország teljes gyarmati kifosztása a cél. Ha a gazdaság tűrési határának figyelembevétele szóba jött volna, akkor hozzávetőleges háttérszámításoknak is a rendelkezésünkre kellene állnia. Nos, a hatásvizsgálatoknak, elemző számítás oknak nyoma sincs. Csupán a dézsmamilliárdok összesítése szerepel az anyagban. A kormány ugyanúgy tudja, mint mi, mezőgazdászok, hogy az eszközhiányos, tőkehiányos, rendezetlen tulajdonviszonyok közötti, piacra jutási gondokkal küszködő, egyenlőtlen versen yhelyzetnek kitett mezőgazdasági vállalkozások, ráadásul egy ilyen jövedelem nélküli, de inkább ráfizetéses év után semmiféle többletterhet nem bírnak el. Ezt az EUcsatlakozásos történelmi esélyt használja ki az állítólagos nemzeti közép, de inkább jogutó dpárt kormánya, és most, a csatlakozási évben fosztja ki végérvényesen a magyar mezőgazdaságot, hogy majd az EUcsatlakozásra fogja a veszteséget. Ugye, mindegyikünknek emlékezetes és emlékeket ébreszt ez a módszer, hiszen ezt a tőkekivitelt csinálták ugya nők az elődpárt színeiben az 1990 előtti években is, és azt követően a rendszerváltozásra fogták a mezőgazdaság tönkretételét. Ennek a kormánynak az agrárstratégiája nagyban hasonlít a jogelődpártok azon agrárstratégiájához is, amikor az
