Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR (MDF):
1312 változása ösztökélte ezt a fajta átalakítást. A lakástámogatási rendszernél nagyon fontos, hogy itt van egy mellékág, mégpedig a lakásépítési kedvezmény összege, a szocpol, ami az egy gyermek után járó esetben 60 százalékkal 800 ezer forintra, két gyermek után 25 százalékkal 2 millió forintra, három gyermek után pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) 3 millió 200 ezerre, 20 százalékkal fog emelkedni, és jól k iegészíti majd az egyébként most korlátozott támogatási rendszert. Köszönöm a szót. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra Hargitai János, a Fidesz képviselője következik. Parancsoljon, öné a szó. DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz) : Sza lay Gábor képviselő úr kérdését köszönöm, és ezért válaszolni is szeretnék neki. Én a következőt állítottam. Természetesen önnek igaza van abban, hogy az az áfaemelés, ami a lapokat és a lapok olvasóit sújtani fogja, minden olvasót egyformán érint, ilyen s zempontból azt is mondhatnám, hogy semleges. Tehát a Magyar Nemzet olvasóinak ugyanúgy 15 százalékot kell majd fizetniük, mint, mondjuk, a Népszabadság olvasóinak. Ön bizonyára tudja azt, hogy a Népszabadság 92 forintba kerül, a Magyar Hírlap 115be, a Mag yar Nemzet 145be, erre jön rá az áfa. De ezt én egyfajta adottságnak tekintem. Nyilvánvalóan valahol ők tehetnek róla, hogy az egyik olcsóbb, a másik meg drágább. Mindössze azt állítottam, hogy amikor a kormány növeli az áfaterheket, egyrészt költségvetés i bevételeket produkál magának - ebben vita nincs is köztünk , és azt mondtam, hogy ezzel eléri azt a tudatos politikai célt, ami az egész mögött felfogásom szerint ott van, hogy konzerválja a jelenlegi egészségtelen sajtóstruktúrát. Mert azt gondolom, ha a lapok olcsóbbak lehetnének, vagy nem növekedne ilyen drasztikusan az áruk, akkor inkább elgondolkodhatnék azon, hogy egyszerűen a piac szabályai szerint, a magyar olvasói közönséget adottnak véve inkább lenne esély arra, hogy esetleg újabb lapok tudjana k megjelenni ezen a sajtópiacon, és egyszerűen a piac működése alapján kiegyenlítettebbé válhatna ez a sajtóstruktúra. Azzal, hogy emelik az árakat, meggyőződésem szerint ezt nemcsak azért teszi a kormány, mert költségvetési bevételekre szükség van, hanem egyszerűen azt a politikai célt is akarja szolgálni – és ez az igazi cél – , hogy ezt az egészségtelen sajtóstruktúrát konzerválni akarja. Ezzel szemben állítottam én, képviselő úr, önnek azt, hogy ha most Németországban lennénk, akkor a német kormánynak al kotmányos kötelezettsége egy egészséges struktúra megteremtése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) Magyarországon ilyen kötelezettség nincs, ezért lehet adópolitikai eszközökkel ilyen sanda politikai célokat is szolgá lni. Ezt én nagyon komolyan gondolom, de több állításom nem fogalmazódott meg, mindössze az, amit most is megismételtem. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Font Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsol jon! FONT SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az áfavitához néhány adalék; nevezzük ezt hiteles forrásnak: „Európai füzetek” címmel a Pénzügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal adta ki, mindenki elolvashatta. Tehát: Au sztria: 10, 20 százalék; Belgium: 6, 21 százalék; Dánia: egykulcsos, 25 százalék - ez az egyik legmagasabb ; Finnország: háromkulcsos rendszer, 8, 17, 22 százalék; Franciaország: 2,1, 5,5, 19,6 százalék; Görögország: 4, 8, 18 százalék; Hollandia: 6, 19; Í rország: 4,3, 12,5, 21; Luxemburg: 3, 6, 15; Nagy Britannia: 5, 17,5; Németország: 7, 16; Olaszország: 4, 10, 20; Portugália: 5, 12, 17; Spanyolország: 4, 7, 16; Svédország: 6, 12, 25.
