Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az energiaadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1255 Az már másik kérdés, hogy maga a törvényjavaslat jogossága milyen lehet, amikor európai uniós jogharmonizációról beszélünk. Miért lehet január 1jétől 130 forint helyett 186 forintban meghatározni a villamos energia árát? Miért lehet a 39 forintos európai uniós minimumár helyett 56 forintban meghatározni a gáz árát? Hogyan alakul ezek nek az adótartalma? Számunkra érthetetlen, hogy miért január 1jétől vezetik be, miért nem május 1jétől, ha már az Unióra hivatkozunk. Szeptember 24e az a dátum, ami a második olvasatát jelenti az Európai Unióban az energiaadóról szóló törvényjavaslatnak . Ez az időpont számunkra azt jelenti, hogy nyilván majd meglesz az Európai Unió állásfoglalása, és utána lehet majd, amikor európai uniós tagországok leszünk, bevezetni ezt a fajta adónemet. Tehát nem tudjuk, hogy a szinkronizációban meddig jutottunk el. Az biztos, hogy a kormány, az eddigi szokásainak megfelelően, nagyobbat nyomott a présen, többet kell fizetnie majd a magyar állampolgárnak, azoknak a nyugdíjasoknak, akik otthon, kiszolgáltatott helyzetben vannak. Számunkra ilyen szempontból ez a törvényj avaslat nem elfogadható. S továbbra is szeretném, ha válaszolnának azon képviselőknek, akik feltették a kérdést, miért nem arányos ez a szennyezéssel. Köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. LEZSÁ K SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ebben a közel négyórás vitában valóban több olyan kérdés elhangzott, többször is, amelyekre választ nem kaptunk. Az egyik ilyen kérdést emelem ki, és erről kívánok röviden beszélni, ez pedig a mentes ségek körének kérdése. Bizonyos mentességet saját versenyképessége fenntartása érdekében szinte valamennyi uniós tagország kiharcolt, kivéve Magyarországot, mert a benyújtott törvénytervezetben nem látni olyan mentességeket, amelyek más uniós tagállamban l éteznek. (15.20) Például az uniós tagállamok többségében a vasút és a tömegközlekedés mentes az energiaadó megfizetése alól, míg ez a törvénytervezet nem biztosít számukra adóvisszatérítési lehetőséget. Olaszországban a fuvarozók 2004 végéig versenyképess égük megőrzése érdekében mentesülnek az energiaadó alól, a magyar fuvarozók nem mentesülnek. Az uniós országok többsége adókedvezményt ad a dízelolajat használó nemzetközi közúti fuvarozóknak, továbbá a légi közlekedésre és a tengeri szállításra, amennyibe n az uniós légtérben és az uniós vizeken történik. A mezőgazdaságban, a kertészetben, a haltenyésztésben és az erdészetben használt energia adóját akár nullára is csökkenthetik a tagállamok, míg az előttünk lévő előterjesztés nem tartalmaz ilyen irányú elk ötelezettségeket. Úgy tűnik számomra, hogy a pénzügyi tárca elsősorban az energiaadó révén remélt adóbevétel megnövelését várja, és nem törődik azzal, hogy az adó révén keletkező versenyhátrány miatt más adóbevételek milyen mértékben csökkennek. Míg más or szágok gazdaságirányítása kiharcolta valamely ágazat időleges vagy teljes adómentességét, a mi gazdaságirányításunk nem tett ilyen irányú erőfeszítéseket, illetve ha tett, akkor sikertelen volt. A példákat egyébként tovább lehetne sorolni. Franciaország 20 09ig teljes vagy részleges mentességet kap az olyan esetekben, amelyekben az állami, a regionális és a helyi hatóságok használják az energiát. Nálunk köztudottan nehezebb helyzetben vannak az önkormányzatok, mint Franciaországban, mégsem kértünk számukra ilyen mentességet. Görögország régiófejlesztési meggondolásból az üzemanyagokra kevesebb adót róna ki egyes szigeteken és egyes tartományokban. Finnországban a feldolgozóipart, például a fémfeldolgozást és a textilipart féltik, óvják, ezekben az ágazatokba n az energiaadó 39 százalékát visszatérítik. Svédországban és Dániában az elkövetkező öttíz évre kisebb az adó mértéke, ha a vállalat korszerűsíti fűtési rendszerét és
