Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az energiaadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LÁZÁR MÓZES (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1253 Az energiaadó mint új adónem két hivatkozással került a Ház elé, az egyik az európai unió s hivatkozás, ami jogos. Valóban van olyan európai uniós kötelezettségünk, hogy az adónemek között fogalmazza meg Magyarország az energiaadót. A másik hivatkozás környezetvédelmi szempontokra való hivatkozás. Ez nem jogos, ugyanis ez a törvény nem tükröz k örnyezetvédelmi szempontokat. Nem tükröz környezetvédelmi szempontokat azért, mert nem veszi figyelembe, hogy az egyes adóztatni szándékozott adózók maguk milyen veszélyt, milyen megterhelést jelentenek a környezetre. Ha ezt figyelembe venné, akkor nyilván figyelembe venné a törvény azt, hogy a villamos áram előállítása során ki milyen emissziót valósít meg, legyen az barnaszén, legyen az megújuló energiaforrás, legyen az atomenergia vagy szénhidrogén. De látjuk, fűnyíró elvet valósít meg ez a törvény, tehá t nem érvényesít környezetvédelmi szempontokat. Az a környezetvédelmi szempontérvényesítés, miszerint függetlenül attól, hogy ki mekkora emissziót hajt végre a villamos áram előállítása során, mindenkit ugyanazzal az adóval sújtunk, ez arra a hibbant fogo rvosra emlékezteti az embert, aki úgy küzd a páciense fogszuvasodása ellen, hogy mindegyik fogát kihúzza. Ezzel persze megszűnik a fogszuvasodás, de mégsem a páciens lesz elégedett egyébként. (Derültség.) Ez az elv ugyanis nem jó másra. Természetesen most szándékosan sarkítok, hogy világos legyen az, ami az egyik fő kifogás ezen törvényjavaslat ellen akkor, amikor górcső alá vesszük azt, hogy a kormány mit fogalmaz meg. Egyébként hozzáteszem, hogy lehetne ezen javítani, de akkor valóban neki kellene állni, és talán legelsősorban a környezetvédelemmel hivatásszerűen vagy munkaköri leírásszerűen foglalkozó képviselőknek, a bizottság tagjainak, a Környezetvédelmi Minisztériumnak kellene az élére állni annak a mozgalomnak, amikor azt mondják, hogy márpedig, kedv es képviselők, és akkor a következőt csináljuk meg. (15.10) Mert az is könnyen ellenőrizhető, hogy a villamosáramelőállítás során ki mekkora terhelést bocsát ki a környezetbe, és aki a legnagyobbat, annak a legmagasabb az adómérték, és aki a legkedvezőbb emisszióval rendelkezik, annak a legalacsonyabb. De akkor ezt át kell alakítani. Arról nem is beszélve, hogy ennek a törvénynek az egyéb környezetvédelmi hatásait is meg kellene vizsgálni. Ez egyébként meglehetősen nagy munka, nem biztos, hogy egy törvény benyújtása után bizottsági vagy képviselői módosító javaslatokkal elintézhető; már szóltam ebben az ügyben egy kétpercesben. Például a villamos áram adóztatása ebben a formában a városi tömegközlekedésben kifejezetten azt az ágazatot sújtja, amelyik emissz iós szempontból a legkedvezőbb. Ilyen értelemben tehát adott esetben ennek a javaslatnak még környezeti kárai is vannak. Éppen ezért mondtam én azt, és mondja itt több képviselőtársam, hogy ez nem környezetvédelmi szempontú és indíttatású törvényjavaslat. Lehetne az, elvileg benne lenne a lehetőség, de ez most nem az. Nézzük meg a másik fő érvrendszert, azt, hogy a kormány azt mondta, ez egy európai uniós kötelezettség. Többen foglalkoztak ezzel, nem szeretnék ebben nagyon elmélyedni. Csak arra szeretnék ut alni, hogy míg más országok rendre derogációt, felmentést kértek az ilyen vonatkozású jövedelemközpontosítás alól, itt mi nemhogy halasztást kérünk, hanem elébe megyünk a dolgoknak. Nem feltétlenül okos eljárás ez, ismerve a magyar gazdaság állapotát, és számolva azzal, hogy Magyarországon egyébként is magas a jövedelemcentralizáció. Persze, ha megnézzük, hogy a törvény beterjesztésének mi a valódi oka, pluszbevételt kell valahonnan összekaparni a költségvetés számára, akkor világos: akkor előbb kell bevez etni, és majd később hivatkozunk az Európai Unióra. Amivel kapcsolatban mindenképpen szeretném a képviselők figyelmét felhívni ennek a törvénynek a hatására, az az, hogy az egyébként is teljesen lehetetlen helyzetben lévő önkormányzatokat ez tovább sújtja. Aki parlamenti képviselő és egyúttal önkormányzati vezető, az, remélem, észrevette ebben a törvényben, hogy az önkormányzati intézményekre ráterhelődik ez az adó. Remélem, észrevette, hogy a tömegközlekedésre direktben ráterhelődik ez az adó. És akkor már csak azon kell elmeditálni, hogy az önkormányzat, az intézmény fenntartója - amely egyébként ráadásul nagyon sokszor nincs is áfavisszaigénylő pozícióban - honnan fogja előteremteni azokat a
