Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az energiaadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1226 energiafogyasztást, melynek egyrészt költségvetési oka van, másrészt az energiafelhasználás lehetséges moderálása, harmadrészt a környezetet kevésbé terhelő, megújuló energiaforrások használa tának elősegítése a cél. A fogyasztói magatartás befolyásolásával, megváltoztatásával tehát jobban kontrollált, környezetkímélőbb energiafogyasztást kíván minden állam megvalósítani. (13.10) Az Európai Unió átfogó energiaadórendszerének tervezete már 1997ben elkészült, azt azonban a tagállami véleménykülönbségek miatt hosszú időn keresztül nem sikerült elfogadtatni. A 2003as, tehát idei változat már - úgy tűnik - közel van az elfogadáshoz, valószínűsíthető, hogy még ez évben jóváhagyott irányelv lesz bel őle és ebben az irányelvben az EU a belső piaci feltételeinek egységesítése jegyében kötelező jelleggel elő kívánja írni az energiafogyasztásra kivetett adók minimális mértékét. Az EU elfogadás előtt álló irányelvtervezetében több mentesség is megfogalmazá sra került. A lakosságin kívül egyes közösségi célú alkalmazások esetében, például itt a vitában már megjelent helyi tömegközlekedés esetében az EU tud mentességet adni, a mentőszolgálat, vagy a fegyveres erők üzemanyagfelhasználása, de különböző jótékony sági intézmények energiafogyasztása is az EUmentességek sorába kapcsolható. Ugyanígy egyes régiók energiafogyasztására is több tagállamnak adtak már átmeneti kedvezményt. Az EUban az energiaadók jelenleg a GDP mintegy 3 százalékát teszik ki átlagosan; '9 2es adattal rendelkezem, amely azt mutatja, hogy '92ben 180 milliárd ECU - akkor ECU volt - volt a mai EUtagországok bevétele, 2020ra ez már 300 milliárd euró felett lesz. Tehát igen jelentős tételről van szó ott is. A jelenleg érvényben lévő adóztatás i rendszer csak a kőolajra és termékeire fókuszál jövedéki adó vagy fogyasztási adó formájában, míg a gáz- és villanyfogyasztás adóztatásának közösségi keretét a most születőben lévő irányelv fogja meghatározni. A szilárd tüzelőanyag általában nem adózik, de vannak egyes tagállamok - például Dánia, Finnország, Svédország és Hollandia , ahol CO 2adó már eddig is létezett. Általában elmondható, hogy a szén és földgáz a legkevésbé adóztatott, míg az olaj és olajtermékek a leginkább adóztatott energetikai term ékek. Az adóbevételeket általában a megújuló energiaforrások és a széntermelő államokban a szén támogatására fordítják. Az előttünk lévő energiaadó törvénytervezete tehát a világban és ezen belül is különösen az Európában elfogadott elvekre alapoz. Az ener giafogyasztást megadóztató koncepció átvétele és alkalmazása indokolt és megkérdőjelezhetetlen, bár nem hallgatható el, hogy a jelenlegi helyzetben az energiaadó bevezetését nálunk elsősorban költségvetési bevételszempontok indokolják, míg energiapolitikai és környezetvédelmi szempontok érvényesítésére, úgy tűnik, kevesebb mozgástér adódott. Az energiaadó rendszere az előttünk lévő tervezet szerint követi az európai irányelvtervezetben foglaltakat némely területen, amennyiben egyrészt a fogyasztást adóztatj a, azaz az adót a közüzemi szolgáltatók, az energiakereskedők, illetve a termelők kell hogy befizessék. Másrészt él az irányelvekben - mármint az európai irányelvekben - majd valószínűleg elfogadásra kerülő mentességi lehetőségekkel, tehát a lakossági fogy asztást, a kapcsolt villamos energia és hő termelésére felhasznált energiahordozókat, a nem energetikai célú, például vegyipari fogyasztást és a kohászati céllal felhasznált energiahordozókat nem kívánja adóztatni. Csak a földgázzal, villamos energiával fo glalkozik, tekintve, hogy a kőolajtermékek esetében további adó bevezetésére már nincs szükség, azok adóztak eddig is. Sőt, a távhő és a háztartási melegített víz előállításához felhasznált energiahordozók, valamint a szénféleségek vonatkozásában derogáció s kérelem benyújtásának szükségessége tűnik ki a tervezetből. Az energiaadó előttünk lévő törvénytervezete tehát európai tendenciákat követ, ugyanakkor négy kérdés mindenképp felvetődik, és nyilván fel is fog vetődni, már eddig is felvetődött a parlamenti vita során. Az egyik az, hogy az adómértékek az európai irányelv szerinti minimumot mintegy 50 százalékkal meghaladják, és ezért valóban nehéz ezt másként értelmezni, mint költségvetési
