Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1194 mondani, hogy a nyilatkozattételi és tanúzási kötelezettségnek mindenképpen meg kell teremteni valamiféle garanciális sza bályait. Őszintén üdvözlendő, hogy az adózási technikai szabályok kódexszerűen, egységes szerkezetben kerülnek megalkotásra. A jogszabály teljes támogatását az SZDSZ részéről ígérem, azzal, hogy nyilvánvalóan különböző módosító javaslatok megtárgyalására a későbbiek során sor fog kerülni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Herényi Károlynak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni k ívánó képviselőnek, frakcióvezetőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Az adózás rendjéről szóló törvény tervezete lényegét tekint ve összefoglalja a korábbi nagy számú változást, és egységes szerkezetben, új törvényként jeleníti meg 2004. január 1jétől. (10.50) E szándékkal és törekvéssel messzemenően egyet lehet érteni, tekintettel arra, hogy az elmúlt több mint tíz év számtalan mó dosítása és változtatása az adózók számára követhetetlenné és jogtechnikailag rendkívül nehezen kezelhetővé tették a törvényt. Ugyanakkor - az elmúlt évek jogalkotásának tendenciáját figyelembe véve - az új törvények megalkotásakor nemcsak a korábbi módosí tások egységes szerkezetbe foglalt megszövegezéséről beszélünk, hanem ezzel egyidejűleg olyan reform értékű módosításról, amely egy új törvény megalkotását indokolttá teszi. Ezzel az erővel - ha úgy gondolkoznánk, ahogyan most az előterjesztő ezt tette - g yakorlatilag valamennyi adótörvény újraalkotása válna szükségessé, hiszen mindegyik adótörvény az elmúlt évek során számtalan módosításon esett át. Ilyen reform értékű lépés azonban az új, adózás rendjéről szóló törvényben nem lelhető fel. Az adóigazgatás jogi szabályozása ezen új törvény alapján ugyanazon a nyomvonalon halad, mint amilyen nyomvonalon a korábbi törvényi szabályozás haladt. Ebből következően sajnálatos módon semmi olyan reformlépés nem fedezhető fel ezen új törvényi szabályozásban, amely az adóigazgatás korszerűsítésének az irányába mutatna. Ez különösképpen elgondolkodtató akkor, amikor a kormányzat jövő évi célkitűzésként hangsúlyosan szerepelteti az államháztartási és ezen belül a közigazgatási reformot, amelynek hangsúlyos része az adóiga zgatás. Tehát ebből levonható az a következtetés, hogy a jövő évi közigazgatási reformon belül a kormányzat az adóigazgatás terén nem kíván reform értékű lépést tenni, mert ha ezt akarná, akkor azt nyilvánvalóan beépítette volna az előttünk fekvő törvényja vaslatba. A magyar adóigazgatás alapszabályát az 1957. évi IV. törvény adja. E keretszabályozás adott ez idáig eligazítást többek között az adóigazgatás lényeges elvi kérdéseiben is. A jelen törvényjavaslat az adóigazgatás területén teljeskörűen és átfogóa n szabályoz, ebből következően és ebből a szempontból gyakorlatilag az 1957. évi IV. törvény kiürült, nem maradt olyan szabályozási kérdés, amelyet a jelen törvény ne ölelne fel. Ebből számomra az következik, hogy megfontolandó az 1957. évi IV. törvény fel ülvizsgálata a jogalkotáson belül, ezen törvényjavaslat elfogadásával párhuzamosan. Tartalmaz egészen új elemeket ez a törvényjavaslat, és azt gondolom, ez az új elem, amely a személyi jövedelemadó bevallásának módját változtatja meg, ennek a törvénynek eg y koncepcionális hibája. Ugyanis a törvényjavaslat a személyi jövedelemadó vonatkozásában olyan megoldást tartalmaz, amikor a hagyományos adóbevallási rendszertől eltérően lehetővé válik, hogy a magánszemély nem saját maga és nem a munkáltatóján keresztül vallja be a személyi jövedelemadókötelezettségét, hanem ezzel az adóhatóságot bízza meg. Ha jól belegondolunk, az elmúlt tizenöt esztendőben azért ez a rendszer úgyahogy működött, és különválasztott két dolgot,
