Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1193 Végül lényeges elemnek, helyes eljárási módnak minősítjük, hogy egyfelől a szerződéseket valódi tartalmuk alapján kell megítélni, másrészt a semmis szerződések esetében is, amennyi ben vagyoni előny keletkezik, a szerződés semmissége nem mentesít az adófizetési kötelezettség alól. Megtörténik a jogszabályban az adóalany, illetve az adó megfizetésére kötelezett közötti fogalmi meghatározás megkülönböztetése. Ennek ott van jelentősége, hogy bizonyos kötelezettségek nem terhelik az adó megfizetésére kötelezett személyt, tehát magyarul azt, aki jellemzően jogutódja az adózónak, és ilyen címen áll fönn adózási kötelezettsége. Új forma a pénzügyi képviselet intézményének megteremtése, ez a külföldi vállalkozások részére adózási és pénzügyi szolgáltatásokat főfoglalkozásúan teljesítő társaság. Éppen a bizalmi jelleg és a pénzügyi szolgáltatás típusa miatt lesz megkövetelve, hogy a képviseletet ellátó társaság jegyzett tőkéje legalább az 50 mi llió forintot el kell hogy érje. Megtörténik a pénzügyminiszter jogkörének kodifikálása az adóigazgatás egészében. Nyilvánvalóan a részletes vita során annak megtárgyalására is sor kerül, hogy a Fidesz által kifogásolt úgymond korlátlan jogkör mennyiben in dokolt az adózásigazgatási eljárásban. Ennek megvitatása nem erre a tárgyalási szakaszra tartozik. Lényeges kérdés, hogy a törvény biztosítja az adózóknak az iratbetekintés jogát. Soksok vitát váltott ki korábban, hogy az adózót sem illette meg korlátlanu l az iratbetekintés joga. Ez mindenképpen egy tisztább, törvényesebb és áttekinthetőbb eljárást biztosít. A törvény tartalmazza, hogy az önellenőrzés jog és nem kötelezettség. Ebből az következik, hogy a mulasztást, illetve egyéb következményeket illetően azonos pozícióba kerül az önellenőrzési jogával élő az önadózóval. Technikai, de lényeges kérdés, hogy az adóazonosító jelnek meg kell jelennie az illetékhivatali és földhivatali eljárásban. Ezt az a kettősség teszi szükségessé, hogy az ingatlannyilvántar tási eljárásban változatlanul alkalmazandó a földhivatal által megkövetelt úgynevezett személyi szám, amelynek egyébként alkotmánysértő voltát az Alkotmánybíróság kimondta. Tehát ettől kezdve, remélhetően, a beazonosítás soksok igazgatási eljárásban az ad óazonosító jel alapján, megfelelő módon megtörténhet. Kötelezővé teszi a törvény a változásbejelentéseket. Az úgynevezett önadózás lesz a meghatározó forma, és ahogy államtitkár úr nagyon helyesen mondta, lényegében az adóbevallást a hallgatás helyettesíti . Tehát ha az adóhivatal által alkalmazott megállapításra az adózó nem tesz észrevételt, akkor ezt tartalmilag és jogilag önadózásnak kell tekinteni. Még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, és ez részben érintésre került a korábbi felszólalásban is. Ez a törvényjavaslat 48. §ában említett általános nyilatkozattételi kötelezettség, tehát annak biztosítása, hogy az adó megállapítása érdekében az adóhatóság széles körben szerezhet be adatokat lényegében bármely adózótól, illetve minden más érdekelttől tanúva llomást kívánhat meg, még azzal a korláttal is, hogy az eljárás alkalmazásáról magát az adózót értesíteni nem kell. Világos az, hogy itt különböző értékek, elsősorban az adóbeszedés eredményessége konkurál egymással, ugyanakkor az ilyen szélesre nyitott ny ilatkozattételi kötelezettség, illetve tanúzási lehetőség és kötelezettség további garanciális szabályok megalkotását igényli. Lényegében a törvényjavaslatnak ez a szóhasználata semmiféle gátat nem szab a mégoly szorgalmas és eredményességre törő adóhivata llal szemben. Bárki lehet természetesen adóalany, az is és bárki tanúként köteles nyilatkozatot, vallomást tenni az adózási szerveknek. Ez a “bárki” fogalom az, ami miatt végig kell gondolni, hogy milyen garanciális szabályok kutatására van lehetőség. Nyil vánvalóan fogunk ilyet találni. És hogy a száraz téma tárgyalását egy kicsit oldjam, elnézésüket kérve, a történet arra emlékeztet, amikor egy nagyon jelentős magyar író, aki nem arról volt híres, hogy reggel korán kelt, és munká ba indult, hanem jóval később kezdte a napját, egyik alkalommal reggel 9re a bíróságra tanúkénti meghallgatásra idézést kapott. Több vekkerrel biztosította magát, hogy föl tudjon ébredni. Reggel fél 9kor kiment az utcára, és óriási meglepetéssel észlelte , hogy az utcán élet van, emberek járnak. Összecsapta a kezét, és azt kérdezte: te jó isten, ennyi tanú?! Igazából ezzel azt szeretném
