Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1190 amelyek többségét a 2002. évi módosítás helyezte hatályba, ami az adózókat regulázza, sőt az előttünk fekvő javaslat túlmegy ezen, és újabbakat, olykor elképesztőket hoz javasl ati szinten. Elismerve annak szükségességét, hogy az állam a működése során nem nélkülözheti az adóbevételeket, hangsúlyozni kell azt, hogy a javaslat a hatályos törvényből átvett előírásokkal együtt mindenáron és feltétel nélküli engedelmességet vár el az adózótól. Válogatás nélkül szigorú a mulasztókkal szemben, és az adóhatóságok mérlegelési jogkörét állandóan hangoztató törvényjavaslati indoklás ellenére az a benyomásunk marad, hogy a törvényjavaslat célja nem más, mint olykor erkölcstelen szankciókat a lkalmazni a mulasztókkal szemben, de elnézően kezelni az adóhatóságok nem ritka túlkapásait. A javaslat néhány, megítélésem szerint kritikus pontja a következő. A törvényjavaslat 25. §a - egyébként elismerésre méltóan - bevezeti az adóhatósági adómegállap ítást mint új és adminisztrációt csökkentő adómegállapítási lehetőséget. Igen ám, de figyeljük csak meg a 28. § előírásait az adóhatósági adómegállapítás esetén! Az adómegállapítás határideje május 15re, az adómegfizetés vagy visszafizetés határideje jún ius 15re tolódik ki. Emlékezzünk csak rá, ha ugyanezt a magánszemély teszi, akkor a határidő március 20a, és ennek elmulasztása bizony kemény szankciókkal jár. Amit észre kell vennünk, az az, hogy ha egy bevallással nem az adózó dolgozik, hanem az adóhat óság, akkor arra már a törvényjavaslat egy hosszú, kényelmes határidőt ír elő. A hosszúhosszú törvényi indoklás nem győz meg a határidő ilyen mértékű kitolásának indokoltságáról. A javaslat 49. § (1) bekezdés utolsó mondata a hatályos törvénnyel azonosan a következőket írja: “Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.” Ez így korrekt is lenne, ha nem olvasnánk hozzá az indoklást, és ha nem ismernénk az adóhatóság gyakorlatát. Az indoklás már szigorúbban foga lmaz: “Az adókedvezmény akkor önellenőrizhető, ha a törvény másként nem rendelkezik.” Melyik törvény rendelkezik másképp? Nos, az APEH konkrét ügyben talált olyan törvényt, amelyet erősebbnek ítélt, mint az Art.t, és az adott esetben nem ismerte el az öne llenőrzés jogosságát. (10.30) A részletes ismertetést azért mondtam el ennél a pontnál, hogy érzékeltessem: ha a törvény vagy annak indoklása nem kőkeményen konkrét, akkor az adóhatóság kivétel nélkül az adózóra kedvezőtlenebb változatot érvényesíti. Lehet , hogy van kivétel, nekem itt nincs róla információm. A sok kritika után egy dicséretes módosítás, ami szerint az ellenőrzési jegyzőkönyvre az adózó az eddigi nyolc nap helyett a javaslat szerint már tizenöt napig tehet észrevételt. A 110. § azonban már ismét egy, a valóságtól elvonatkoztató előírást tartalmaz, amikor a bizonylatok elvesztését kizárólag természeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okokból bekövetkező katasztrófa esetén ismeri el úgy az adóhatóság, hogy a következmény nem becsléssel történő adómegállapítás lesz. Elismerem: száz eset közül csak párszor fordul elő, de előfordul, és az adózó teljesen vétlen abban, hogy a kocsijával együtt valóban a bizonylatait is ellopják. Márpedig a vétlen adózót a törvénynek védeni kell ene. Az Art. sem ebben a paragrafusában, sem máshol nem teszi ezt. A javaslat olykor indokolatlan előírásokat is tartalmaz. A 115. § (4) bekezdése szerint az ismételt ellenőrzés eredményeként feltárt tényállás alapján adóhatósági határozat nem hozható, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot a bíróság felülvizsgálta. Nem lenne egyszerűbb azt írni, hogy ilyen esetekben nem lehet ismételt ellenőrzést végezni? Miért végezzenek az adófizetők pénzén a jól fizetett revizorok ismételt ellenőrzéseket akkor, ha úgysem hozhatnak határozatot? Vessük össze a vámszabad területek országos méretű és a határainkon is túlnyúló botrányt kiváltó áfaellenőrzésével, ami egyetlen fillért sem hozott az államnak, elvont viszont soksok tízezer revizori munkaórát az értelmes munkától. A 141. § (3) bekezdése már törvényi szinten, vizsgálat nélkül kívánja visszadobni azt a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet, amelyikből “megállapíthatóan a határozat, intézkedés
