Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 7 (93. szám) - Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1189 hasznosságát, mert ez egyben a társadalmi igazságosság felé tett lépéseket is jelzi. Vagyis kivetettüke és befizettüke az egyenlő teherviselés megteremtéséhez szükséges adókat, járulékokat? Sokat tettünk, és folyamato san fejlődtünk, de tudjuk, ettől az ideától messze vagyunk, sőt indokolatlan vagyoni aránytalanságok jöttek létre a magyar társadalomban. A rendszerváltás előtti törvényhozás is segédkezet nyújtott az aszimmetria kialakulásához, leginkább a korlátlan felel őtlenségű társaságok 1988as törvénybe iktatásával, az új törvényhozás a piacgazdasági követelmények teljesítésének terhe alatt pedig hátrányba került az adóelkerülőkkel szemben. Becslések szerint a Hornkormány utolsó évében az eltitkolt adótömeg elérte a 40 százalékot. A Fideszkormány alatt 2530 százalékra csökkent ez az eltitkolt adótömeg. Ez is segített az adóterhelés csökkentésében és a minimálbér emelésében. A Medgyessykormány az egész adókérdést beszűkítette a bevallást készítőkre, hiszen a be nem vallott adót, az abszolút feketejövedelmet nem kezeli a számítógép, nem lehet a pártdokumentumok közé menteni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pénzügyminiszter utasítására elvégzett adatmentés, a magyar adófizetői társadalom átvilágítása a jóhiszemű joggyako rlás elleni merénylet volt. A magántulajdonra épülő társadalom ilyen mértékű megsértése súlyos következmények nélkül nem képzelhető el egy hosszabb ideje szabadságban élő országban. Ehhez képest semmi megbánás vagy legalább önkontroll, hanem a beépítés a m ódosított törvénybe. Úgy látszik, ez a cél. És akkor nézzük meg, miként is végezte a kormány az egységes szerkezetbe foglalást! A 11. § (1) bekezdés d) pontja ugyanis szó szerint: “A pénzügyminiszter az adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat ké rhet, bármely adózó ügyéről tájékoztatást kérhet.” Figyelem! Ez sokkal többet takar, mint általánosságokat. Az indoklás csak úgy átsuhan ezen az enyhén szólva pontatlan és visszaélésre tökéletesen lehetőséget adó bekezdésen. A pénzügyminiszter milyen tájék oztatást kérhet az adózókról? Nincs konkretizálva. Így, a törvényjavaslatnak ebben a formájában bármilyet. Melyik adózóról kérhet a pénzügyminiszter tájékoztatást? A javaslat írja: bármelyikről. És már ott is tartunk, hogy az összes adózó összes adata a pé nzügyminiszter rendelkezésére állhat törvényesen. Pestiesen szólva: ügyes. Minek bajlódni az adatmentéssel, úgyis csak belekötnek, vizsgálóbizottság és a többi. Inkább egy kiskaput nyitni, van ebben már rutin, jól ment ez a brókerbotrány esetében is. Úgy g ondolom, itt meg kell állni, és kicsit mélyebben és komolyabban el kell gondolkodni, hogy mi is a célja, feladata az adózás rendjének. Úgy gondolom, abban egyetértünk, hogy biztosan nem a pénzügyminiszter mindenhatóságának a garantálása. Az adózás és a ren d fogalomkörének szisztematikus kifejtése természetesen nagyon bonyolulttá teheti a kérdést, de szigorúan a törvényjavaslattól elvárt szabályozó szerepet tekintve a legfontosabb célok tömören megfogalmazhatóak. A méltányos és igazságos arányok kialakításán ak elősegítése a közteherviselésben. Az adózó megbecsülése, szolidaritási deficitjének feloldása, ezzel az adózásban megvalósuló adási kultúra elismerése, illetve elismertetése. Arányos és méltányos beavatkozás a természetes személyek és szervezetek autonó miájába, rendeltetésszerű joggyakorlás, az adókikerülés korlátozása, magas fokú objektivitás, minimális adóhatósági mérlegelés, az adóbejelentés korrekt szabályozása és feltételrendszerének megteremtése, valamint az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása. A mindezen feltételeknek történő megfelelés vizsgálata természetesen sokkal több időt igényel, de nem árt, ha állandóan látómezőnkben tartjuk ezeket a kérdéseket. Nézzük egyszerűbben a feladatot! Adva vannak az adózók, akik, amely ek megtermelik az állam által elkölthető összeget, és adva vannak az adóhatóságok, amelyek felügyelik ennek a megtermelt adónak a bevallását, befizetését. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy ebben a háromszereplős körben - az adózó, az állam és az államot képvise lő adóhatóságok - a megkülönböztetett szerep az állami bevételeket biztosító adókat megtermelő adózóké kellene hogy legyen. A törvényjavaslat áttanulmányozása azonban sajnos nem erősít meg ebben a várakozásunkban. Sőt, a törvényjavaslat újraírt formájában is kőkeményen megtartja a hatályos törvényből mindazt a szigorítást, szankciót,
