Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 6 (92. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
1162 Egyet azonban az egész magyar közvéleménynek tudnia kell: azt, hogy ah ol nemcsak kiszorítják a kisebbséget a gazdasági életből, ahol a lelkek megbékélésének építése helyett minduntalan korlátokat szabnak, ahol feliratokat vernek le és kennek össze, ahol békés járókelőket bántalmaznak, aztán miniszterelnököt gyilkolnak le nem elmebeteg őrültek, hanem politikai gyilkosok, ahol temetőket rombolnak, ott nemcsak a nemzeti kisebbségek, de maga a demokrácia is veszélyben van. Veszélyben, de még nem a tragédia peremén, hiszen ma már a többségi nemzet demokratikus erői sem gyengék. A gyilkos Milosevicskorszak után is erős milosevicsisták ellen a küzdelem lassú, bizonytalan és veszélyes kitérőkkel teli. Ezért mi itt, Magyarországon a közvéleményben és a parlamentben egyaránt nemcsak az újvidéki temetőpusztítás ügyében követeljük a való di tettesek felelősségrevonását, mert a valóságot akarjuk tudni, de bizakodunk is. Ma még bízunk mindazokban, akik a Vajdaságban és Szerbiaszerte nemcsak Európa felé fordulva beszélnek a jogállamról és a demokráciáról, de a törvény szigorával meg is követ elik a demokratikus normák betartását. Azok mellett állunk, akikkel a vajdasági magyarság annak idején összefogott, és egy hosszú, keserves, véráztatta évtizeden keresztül együtt harcolt a szerbiai demokráciáért, vagyis önmagáért. Szomorú, de igaz: a kiseb bségek védelme vagy üldözése a demokrácia tévedhetetlen próbaköve. Tisztelt Elnök Úr! Időközben az esti órákban a külügyminiszter úr személyesen és részletesen tájékoztatott a tudomására jutott újabb körülményekről. A tájékoztatót köszönettel meghallgattam , és az előadottakat elfogadtam, és köszönöm az Országgyűlés figyelmét. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. (Senki sem jelentkezik.) A kormány részéről, úgy látom, nem kíván erre senki reagálni. Szintén napirend utá ni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót öt percben. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Augusztus végén a Magyar Nemzetből értesülhettünk arról a legújabb botrányról, amely a főv áros egyik szocialista vezetésű önkormányzatában történt. A hír szerint a Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetőjének kampányfőnöke és médiatanácsadója ötmillió forint kenőpénzt vett át két vállalkozótól, és vállalta, hogy közbenjár a vállalkozóknak jár ó csaknem ötvenmillió forint elismert számlatartozás kifizetése érdekében. A vállalkozók ezen kívül még egymillió forintot fizettek azért, hogy továbbra is kaphassanak munkát, megrendelést az önkormányzattól. Elmondásuk szerint az alkuban az is benne fogla ltatott, hogy a közreműködő szocialista kampányfőnök által szerzett megrendelések után 10 százalékot fizetnek egy bankszámlára, amelyen az MSZP már most a következő kampányára gyűjti a pénzt. Az eddig felszínre került hírek komoly visszatetszést és felhábo rodást keltettek a közvéleményben. Nem véletlenül, hiszen most már úgy tűnik, nem telik el egy hét újabb botrány kipattanása nélkül. Különösen lehangoló és elszomorító, hogy szaporodni látszanak az olyan botrányok, amelyekben hasonlatos szerepek, módszerek és mozzanatok köszönnek vissza, ilyen a közbenjárók hatáskörükkel, kapcsolataikkal való visszaélése. A szomorú tapasztalat ugyanis az, hogy az ilyen visszaéléseknek nincsen jogi, de még erkölcsi következménye sem. Példa erre egy közismert politikus család i vállalkozása, amikor is néhány évvel ezelőtt százezer dollárért vállalta, hogy az egyik fővárosi kerület szocialista önkormányzati képviselőit ráveszi egy szállodaberuházás támogatására. Az ügy kapcsán befolyással való üzérkedés gyanúja miatt rendőrségi nyomozás indult, ám az ORFK bűncselekmény hiányára hivatkozva lezárta az eljárást. Tisztelt Képviselőtársaim! Medgyessy Péter miniszterelnök az év elején egy parlamenti beszédében azt mondta: “Nem felel meg az erkölcsi mércémnek, ha ma hivatalban lévő poli tikus, köztisztviselő vagy más vezető az állami vagyonnal erkölcsileg megkérdőjelezhetően bánik, még ha
