Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 6 (92. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
1161 nem fog megismétlődni, és önök - ahogy a képviselő úr mutatja is (Kékkői Zoltán József felmutat egy iratot.) - igenis a holnapi naptól a községben használhatják a telefont ér mésen. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Örülök, hogy miniszter úr nem mondta el teljesen a hat évvel ezelőtti interpellációra akkor adott válaszát, csak részben idézett belőle. Tisztelt Országgyűlés! A mai n apon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Csapody Miklós képviselő úr, MDF. Megadom a szót öt percben. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai gyásznapon kivégzett első miniszterelnökünkre és '48as s zabadságharcunk mártír tábornokaira emlékeztünk. Az aradi tizenhármakra, akik közül 11en a mai Romániában pihennek az aradi obeliszk alatt, Dessewffy Arisztid a mai Szlovákiában, Kiss Ernő pedig a mai SzerbiaMontenegróban - egyikük sem a mai Magyarország on. A vajdasági magyarság hagyományos '48as megemlékezéseinek egyik koszorús színhelye esztendők óta Kiss Ernő tábornok nyughelye. Az emlékezők mindig ide és Ómoravicára - most már ismét Bácskossuthfalvára , Kossuth Lajos szobrához zará ndokolnak el, de nem az októberi gyásznapon, hanem március 15én. Idén is így történt volna, ha Zoran Djindjics miniszterelnök nem esik áldozatul a merénylő golyójának. A megemlékezések azonban elmaradtak, mert az országos gyászban ezt diktálta a kegyelet parancsa, a vajdasági magyarság részvéte. Ezen a mai gyásznapon azonban nemcsak az aradiakra, de most már az újvidékiekre is emlékeznünk kell; nem a '44es kommunista partizánterror 40 ezer legyilkolt áldozatára, hanem a tegnapiakra, a haló poruk nyugalmáb an megzavart ártatlanokra, azokra, akiknek sírjai az újvidéki Futaki úti katolikus temető vandál pusztításának estek áldozatul, annak a sírgyalázásnak, amely már a temetőrombolás méreteit öltötte. Mi is történt Újvidéken? A balkáni módra gondozatlan és őri zetlenül hagyott, kidőlt kerítésű temetőkertben egy éjszaka valakik több mint 80 magyar sírt gyaláztak meg, módszeresen ledöntve és darabokra törve a köveket. A gyalázat indítékaként Újvidék szerb polgármestere egyértelműen a nacionalizmust jelölte meg, a szerb rendőrség azonban tagadja ezt. A sírrombolást szerintük két tizenéves követte el alkohol hatása alatt. Politikai, vallási vagy etnikai okokat nem találtak, sőt, azt ki is zárják. Freudi elszólással még az is elhangzott, hogy szó sincs idegengyűlöletr ől. Hogyan? A mai Vajdaságban a magyar nép még mindig idegen, akár élő, akár halott? Mi nem hisszük, hogy egy 17 éves fiú és egy 17 éves lány képes lett volna ilyen mértékű rombolásra. A történtek megrázták és elkeserítették a vajdasági magyarságot, megdöb bentették az egész magyar közvéleményt. Tragikus, hogy miközben a szomszédságban változatos módszerekkel, állami segédlettel, támogatólag vagy az öntevékeny vandalizmus láttán szemet hunyva pusztítják a magyar múltat, aközben a nemzeti kisebbségek védelmér ől az Európai Unió egyelőre hallani sem akar. Az már a magyar kormányon múlik, hogy a tárgyalások során kitarte majd amellett, hogy a kereszténység és a nemzeti kisebbségek védelme egyaránt bekerüljön az uniós alkotmányba. (21.10) Tisztelt Országgyűlés! A gyalázatos újvidéki temetőrombolás kapcsán azért szóltam a közvéleményről, mert a sírgyalázás merénylet az élők ellen is, mert az elhalt ősök, rokonok és testvérek nyughelyének feldúlása drámai üzenet az élő utódoknak, hogy vigyázzatok magatokra, rátok is sor kerül, tűnjetek el, olvadjatok be, de legalábbis hallgassatok, mert ez a föld nem a tiétek. Nos, ennyit az idegengyűlöletről, ami, ugye, nincs a Délvidéken, legalábbis hivatalosan.
