Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 6 (92. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter:
1160 szolgáltatótól kapott tájékoztatás alapján az ott lévő nyilvánoskészülékcserének nincs különösebb akadálya.” A készülékcserét elutasító Matáv levelében sincs szó különösebb akadályról. Az érmés készülék visszaállítását azért nem tartják indokoltnak, mivel - idézem : “A nyilvános távbeszélőállomás forgalma nagyon alacsony, ami azt jelzi, hogy a készüléket csak nagyon kevesen és nagyon ritkán használják.” Erre szokták mondani, hogy a kör bezárult. A lakos ok azért kérték a kártyás készülék lecserélését, mert nem volt pénzük annak használatához. A Matáv pedig azért utasítja el a cserét, mivel nem használták a készüléket. Itt a cúni lakosok be is fejeznék a süketek párbeszédét, hiszen hasonló magvas, demagóg érvelésekkel indokolták annak idején a több évtizedes határsávba internálásuk szükségességét is. Ami miatt mégsem nyugodnak most bele az elutasításba, annak oka, hogy a magyar parlamentben elhangzott kormányígéretet kaptak a telefoncserére. Igaz, az utóbbi időben nem teljesített ígéretekről is hallottak, amelyek teljesítését állítólag nem bírja el a költségvetés. Azonban nagyon ijesztő lenne, ha a cúni telefoncsere is meghaladná már az ország gazdasági erejét. Jelenleg a magyar kormány adott szava forog koc kán egy kis vidéki falu telefonjának a kicserélésében. A kapott válaszlevélből úgy tűnik, hogy egy multinacionális vállalatnak nagyobb hatalma van ma Magyarországon, mint a magyar kormánynak. Pedig kormányzati hatalmat csak demokratikus választások keretéb en lehet elnyerni. Joggal merül fel a kérdés: végeredményben kik nyertek legitimált hatalmat a 2002es választásokon, az MSZP vagy a multinacionális cégek? Cún község példája ez utóbbit látszik alátámasztani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Kovács Kálmán miniszter úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót. KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ha lehet jó hírt mo ndani, akkor természetesen mondhatok. Egyrészt: nem okoz gondot sem a kormánynak, sem - azt gondolom - a szolgáltatónak egy ilyen jogos igény. Mindennek azonban - éppen azért, mert versenykörnyezetben élünk - van időigénye is. Ahogy annak idején a válaszba n itt, a parlamentben elhangzott, ha a község maga kéri, akkor az a telefonfülke olyan típusúra lesz átszerelve, amilyet a község kér. Ez megtörtént, a község döntött, írt egy levelet, és - mint azt ön is bizonyára tudja - a cég a holnapi napon fogja átala kítani a telefonfülkét úgy, ahogy önök, illetve a cúniak kérték, tehát érmével működőre. Én azt hiszem, ha ilyen szövegkörnyezetben kellett is ennek elhangoznia, nyugodtan mondhatom örömmel, hogy a kormány igenis tartja a szavát, annál is inkább, mert ez n em kormányszótartás kérdése, ez szabályozás kérdése, ebben a szabályozott környezetben így működik a piac. Hozzá szeretném tenni, hogy annak, hogy nem egyik napról a másikra, azért van talán oka. Ebben a Házban nagyjából ugyanebben a székben ülve, emléksze m, hogy nyolc évvel ezelőtt az első interpellációm egy kisgazda interpelláció volt, ami arról szólt, hogy a Zajtára menő vonat miért nem intercity, az intercity azonban miért nem áll meg - ha jól emlékszem - még két kis település megállójában. Kávássy képv iselő úrnak annak idején sikerült elmagyaráznom, hogy azért, mert az elmúlt négy év alatt négyféleképpen kérte már a képviselő úr, hogy álljon meg, ne álljon meg, intercity legyen, gyorsvonat legyen, sebesvonat legyen. Szóval, én csak azt tudom mondani, eg y pici időigénye természetesen van egy ilyen intézkedésnek pont azért, hogy a község is megfontolhassa, hogy kártyás legyen vagy érmés, hogy holnap aztán ne azt kérje tőlem a képviselő úr, hogy rendben van, ez most érmés; de nem lehetne, hogy a jövő héten mégis kártyás legyen, mert elfogyott a húszforintos? Remélem, hogy a zajtai példa
