Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 6 (92. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
1159 Tisztelt Országgyűlé s! Indítványozom, hogy a módosító javaslatok közötti összefüggésekre figyelemmel a részletes vita egy szakaszból álljon. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetérte ezzel. (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés ezt az indítványomat elfogadta . Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 18. pontjai alapján. Felhívom figyelmüket, hogy csak a módosító javaslathoz, illetve a módosító javaslattal érintett részhez lehet hozzászólni. Kérdezem, ki kíván hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Felszólaló nem jel entkezett. Megkérdezem Avarkeszi Dezső képviselő urat, az előterjesztőt, hogy most vagy pedig a határozathozatal előtt kíván válaszolni a vitában korábban elhangzottakra. DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP) : A határozathozatal előtt. ELNÖK (dr. Szájer József) : A ha tározathozatalra várhatóan a következő ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának a végére értünk. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szájer József) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr, a Fidesz részéről. Megadom a szót, öt percben. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2003. szeptember 9én napirend utáni felszólalásomban tolmácso ltam Cún község lakóinak miniszterelnök úrhoz intézett kérését. Idézem a kérést: „Községünk örvendetes módon rendelkezik egy nyilvános telefonkészülékkel. Üröm azonban az örömben, hogy a készüléket csak telefonkártyával lehet üzemeltetni, a telefonkártyav étel pedig számunkra olyan elérhetetlen pénzügyi nagyságrendű beruházás, mintha például az államadósságot kellene a falunknak egy összegben kifizetnie. Így jelenleg van is telefonunk a faluban, meg nincs is. (21.00) Ezért kérjük miniszterelnök urat - jólle het a kormány modernizációs programjának némiképp ellentmond a kérésünk , községünkben a kártyás rendszerű nyilvános telefonkészüléket pénzérmés készülékre szíveskedjék kicserélni.” A felszólalás végén még elnézést kértem a község nevében, hogy “az ország miniszterelnökét egy ilyen pimfli kéréssel zavarja”. Akkor még nem is sejtettem, hogy ennek a pimfli kérésnek a teljesítése milyen megoldhatatlan feladatot jelent a kormány számára. A kormány nevében válaszoló Pál Tibor belügyminisztériumi államtitkár úr szavai elhangzásakor még egyszerűnek tűnt minden. Idézem a választ: “Teljes mértékben egyetértek képviselő úrral abban, hogy amennyiben egy nyilvános készüléke van a községnek, akkor az legyen olyan, amely a lakosság elvárásainak valóban megfelel, és a leg többen tudják használni. Tájékoztatom is a képviselő urat arról, hogy a szolgáltatótól kapott tájékoztatás alapján az ott lévő nyilvánoskészülékcserének nincs különösebb akadálya. Amennyiben az önkormányzat kezdeményezi, akkor a társaság rövid határidőn b elül le fogja cserélni ezt a készüléket annak megfelelően, ahogy azt az ott lakók kívánják.” Úgy jártak el a község elöljárói, ahogyan az államtitkár úr tájékoztatott minket. A község polgármestere szeptember 16án kelt levelében kérte az üzemeltető Matávo t, hogy a községben üzemelő, 73as körzetszámú, 495025 kapcsolási számú állomást érmével működőre cseréljék ki. És ekkor következett a meglepetés. A Matáv műszerészei helyett egy szeptember 25én kelt kérést elutasító levél érkezett a Matáv megfelelő diví ziójától. Pedig hogyan is mondta államtitkár úr? “A
