Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
361 mindaz retorika csupán, amikor arról beszélnek, hogy az egzisztenciateremtésre és a közösségi megmaradásra kell majd a jövőben a magyar nemzetpolitika hangsúlyait áthelyezni a kultúráról meg az oktatásról. Nem látnak itt valami ellentmondást, hogy ezt a fajta retorikai „double speach”et intézményesítik; egyszerre próbálják azt mondani, hogy kisebbségi kérdés az oktatás, kultúra, és egyidejűleg eladni a Kárpátmedencében, hogy lejárt az oktatás és kultúra ideje, s innentől most már a gazdasági egzisztenciateremtés meg miegymás következi k? Hallom azokat az érveket az önök oldaláról, hogy a vízumkérdésben történő legkedvezőbb elbánás gazdasági jellegű kedvezmény. Ez az érv azért elég gyenge lábakon áll, merthogy azok számára is, akik adott esetben itt kulturális vagy oktatási kedvezményt a karnak igénybe venni, az ő számukra is nélkülözhetetlen lesz a vízum. A probléma igazából nem is a schengeni rendszer bevezetését megelőző, hanem az azt követő időszak. S önöknek is azért lett volna szükségük mint egy falat kenyérre erre a törvényi helyre, hogy amikor majd elkezdünk a schengeni partnereinkkel egyezkedni, hogy milyen módon fogjuk tudni a kárpátaljai vagy a délvidéki magyarok akadálymentes kapcsolatát fenntartani, akkor önök egy létező precedensre tudnak hivatkozni. Ilyen értelemben őalóluk h úzzák ki a szőnyeget azzal, hogy úgy veszik ki a státustörvényből a legkedvezőbb elbánásra vonatkozó elvi deklarációt - mert ennek semmi konkrét tartalma nincs , hogy egyébként erre vonatkozóan szintén semmilyen kényszer nem szorítja önöket, hiszen sikerü lt ezt a passzust úgy megfogalmazni, hogy ebbe belekötni nem nagyon lehetne. Befejezésül pedig a diszkriminációmentességre hivatkozva a 21. és a 22. számú módosító javaslatokat kellett benyújtanunk, hiszen önök úgy próbálják a határon túli magyarokról szól ó törvényt átformálni, úgymond, áthelyezni a hangsúlyait, hogy a magyar nyelvről és a kultúráról szóljon egyfajta frankofóniatörvényhez hasonlóan, és ezáltal tudják demonstrálni, hogy itt fű, fa, virág, román, szlovák, európai uniós polgár hasonlóképpen t ud majd részesülni ennek a törvénynek az áldásaiból. Kérem szépen, a határon túli magyarok megmaradásának előfeltétele, hogy merjük őket felvállalni, és merjük azt mondani, hogy a határon túli magyarok a mi sajátos terhünk, sajátos problémánk és sajátos le hetőségünk, ezért róluk alkotunk egy törvényt. Helyes, szép és divatos dolog a frankofóniához hasonló jogszabály megalkotása, de azt ne keverjük bele a státustörvénybe, amely a határon túli magyarokról szól, hanem alkossunk egy külön jogszabályt. Egyébként is azt hiszem, hogy ennek a törvényi helynek kétélű fegyver jellemvonásai vannak, hiszen amennyire örülhetnek egyes szomszédaink, hogy ők is kaphatnak a magyar státustörvény áldásaiból, ugyanannyira fel is horgadhatnak ez ellen a passzus ellen. (21.30) Em lékeztetnék arra, hogy a hozzátartozói igazolványokkal kapcsolatban milyen jó szándék vezérelt mindannyiunkat, amikor ezt a magyar parlamentben mint jogintézményt megalkottuk, és milyen meglepő támadásnak lett kitéve a hozzátartozói igazolvány a román fél részéről. Nem tartanak attól, hogy ha 20 ezer forintos oktatási támogatást fognak kapni a román gyerekek, ha magyar iskolába járnak, akkor adott esetben a román fél a hozzátartozói igazolványoknál jelentősebb mértékben fejezheti ki rosszallását? Rendkívül diszkriminációmentes ez a rendelkezés, de felelőtlen, átgondolatlan. Amíg vállalható ebben a középeurópai kontextusban, hogy mi a határon túli magyarokat támogatjuk, addig nagyon csínján kell bánni valóban a prozelitizmus vádjával, amit az elmúlt évek sor án a státustörvény kapcsán is többször a fejünkhöz vágtak. Önök a diszkriminációmentesség becsempészésével és ennek az elvárásnak az izzadságszagú kielégítésével mindenféleképpen nagyon komoly kockázatot vállalnak. Tisztelt Parlament! Úgy látom, hogy a kor mányzatnak egyetlenegy indoka van látszólag ehhez a törvénymódosításhoz: a nemzetközi elvárásoknak való megfelelés. A nemzetközi elvárások útvesztőjében azonban a kormányzat nagyon eltévedt, és nagyon nem tudja, hogy melyik nemzetközi elvárásnak feleljen m eg, és nagyon nem tudja, hogy miért kell egy adott nemzetközi elvárásnak megfelelnie. Ehelyett én azt szeretném javasolni, hogy bár hallottuk tegnap Horn Gyulától, hogy
