Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
362 realitások, kompromisszumkészség, realitásérzék, szűk mozgástér, alkalmazkodjunk, kicsi k vagyunk - hallottuk ezt a gondolatmenetet. Ő sokat tapasztalt, ezért én mindenképpen szeretném komolyan venni, amit Horn Gyula mondott, de a magam részéről nem tudom elfogadni az ebben a gondolkodásban rejlő magatartást. Mint ahogy azt sem tudom elfogadn i, ahogy Kovács László meghirdette a “Merjünk kicsik lenni!” programját a magyar nemzetpolitika vonatkozásában. Meggyőződésem szerint csak akkor fogunk tudni a Kárpátmedencei magyarság megmaradásáért eredményesen tenni, ha képesek leszünk kombinálni a nem zeti érdekeink képviseletét, azokkal a tagadhatatlanul létező realitásokkal, hogyha tudunk előre is menni, hogyha tudunk tűt is és cérnát is használni a szabászatkor, és nem kizárólag ollóval dolgozunk, mint ahogy szemmel láthatóan önök a nemzetpolitika te kintetében kizárólag ollóval tudnak dolgozni. Szeretném azt javasolni önöknek, államtitkár úr, hogy fogadják meg Dávid Ibolya tanácsát. Mi a magunk részéről szintén készen állunk arra, hogy adott esetben néhány nappal, egy nappal is adott esetben, ha továb b ülünk, meg tudjuk oldani ezt a problémát, de az a fajta magatartás, hogy helyből mindent lesöpörnek az asztalról, ez vállalhatatlan. A határon túli magyarokra pedig ne hivatkozzanak, mert az pedig kifejezetten ízléstelen e tekintetben. A jogállami normák nak ez a fajta semmibevétele mindenféleképpen a legrosszabb régi kádári időket idézi, a magunk részéről pedig ehhez semmiféleképpen nem tudunk asszisztálni. Ezért fogadják meg a tanácsot, fogadják el azokat a módosító javaslatokat, amelyekről süt a raciona litás, a világos, egyértelmű ésszerűség, és talán akkor kialakítható az a fajta konszenzus, amit 2001 júniusában ki tudtunk alakítani. Mert önök az elmúlt időszakban nagyon sokszor vágták a mi fejünkhöz, hogy milyen makacsok, mennyire rugalmatlanok voltunk , hogy azt a rengeteg zseniális módosító javaslatot, amelyek már előre látták a jövőt, a velencei bizottságot, azokat önök már mind megfogalmazták, és mi nyakas módon ezeket lesöpörtük az asztalról. Emlékeztetnék arra, hogy több tucat módosító javaslatot f ogadtunk el, a Szocialista Párt által megfogalmazott javaslatokat fogadtunk be, ehhez képest pedig mi történik most, és hogyan minősítik azt a magatartást, amikor napnál világosabb, egyértelmű, racionális javaslatokat fogalmazunk meg, és még csak a fáradsá got se veszik, hogy érdemi vitát folytassunk róla. A külügyi bizottság mai ülése egyszerűen erről szólt, demonstratív módon. Rendkívül sértő volt, nemcsak ránk nézve, valóban nemcsak a határon túli magyarokra, hanem az alapvető jogállami elvekre nézve is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalásra megadom a szót Dávid Ibolya képviselő asszonynak, MDF. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön a válaszában azt mondta, hogy amikor a MÁÉRT zárónyilatkozatát elfogadtuk, akkor tudott volt a törvény módosítása is részben. Részben tudott volt, részben pedig nem, ugyanis, amikor a MÁÉRT zárónyilatkozatának az utolsó szakaszát elfogadtuk, akkor az első variációban még az volt benne, hogy a Magyar Állandó Értekezlet résztvevői, annak tudatában, hogy a törvény módosításából és alkalmazásából fakadó feladatok a Magyar Köztársaság Országgyűlésének és kormányának jogkörébe és felelősségébe tartoznak, azzal a felhívással fordulnak, hogy legjobb tudásuk szerint hozzanak döntést. Ezt én kifogásoltam, mert ez azt üzente, hogy ugyan mi itt tárgyalgatunk, de valójában azt tesz majd az Országgyűlés, amit akar. Ezzel szemben fogalmazódott meg a zárónyilatkozat utolsó bekezdése, amely úgy szólt, hogy az Országgyűlés pártjai és a kormány képviselői a határon túli magyar szervezetek kérését teljesítve kinyilvánítják, hogy a törvény módosítása során a Magyar Állandó Értekezlet támogatását élvező elveket a módosításkor érv ényre juttatják. Tehát ez annyiban volt szűkítése az előzőnek, hogy bizony olyan módosító indítványokat nyújtunk csak be, amelyek ezeknek az elveknek az érvényre juttatását jelentik.
