Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
358 az égvilágon semmilyen megszorítást nem tartalmaz. Márpedig a mi módosító javaslataink háromnegyede a mag yarországi kedvezményekre vonatkozik. A velencei bizottság egyértelműen azt mondta, hogy a magyarországi kedvezmények úgy, ahogy vannak a státustörvényben, rendben vannak. Tehát minden olyan javaslatunkat ab start el kellene fogadjanak, ha önöknek az lenne a célja, hogy a velencei bizottsággal történő összhangot teremtsék meg, ami Magyarországra vonatkozik, és mondom, már benne van egyébként a jogszabályban. Mi húsz módosító javaslatot nyújtottunk be a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a Fidelitas, rész ben a Magyar Demokrata Fórum, illetőleg a FideszMagyar Polgári Párt (Sic!) nevében. Azt tudom önöknek mondani, államtitkár úr, hogy ezek a módosító javaslatok hangsúlyozottan élvezik a határon túli magyar közösségek támogatását is, még akkor is, ha az önö k támogatását mind ez idáig nem élvezi, de reméljük, hogy előbbutóbb majd el fogunk tudni jutni odáig, hogy élvezi. A preambulummal kapcsolatban önök lefolytattak már itt egy vitát Dávid Ibolya elnök asszonnyal. Ön azt mondja, hogy nincs itt a helye az eg ységes magyar nemzetre történő hivatkozásnak. Államtitkár úr, hol van helye az egységes magyar nemzetre történő hivatkozásnak, ha nem a határon túli magyarokról szóló törvényben!? Hol a fészkes fenében - így is fogalmazhatnék - van helye, ha nem a határon túli magyarokról szóló törvényben!? Hadd hívjam föl a figyelmét arra, hogy a módosító javaslat hogy fogalmaz! “Az Országgyűlés a szomszédos államokban élő magyarságnak a szülőföldjén való boldogulásának, valamint a magyar kultúra és örökséghez való kötődés ének, mint az egységes magyar nemzethez való tartozása kifejezésre juttatásának érdekében a következő törvényt alkotja.” Ezzel mi nem definiáljuk az egységes magyar nemzetet, hanem egyszerűen azt mondjuk, hogy a szomszédos államokban élő magyarok egységes magyar nemzethez tartoznak. Ennek nincs itt a helye? (21.10) Nem tudom, ezt hogy gondolja, államtitkár úr. Miért nincs itt a helye? Nem definiáljuk, hangsúlyozom, az egységes magyar nemzetet, hanem csak elmondjuk, hogy a határon túli magyarok ehhez a nyelv ileg valóban, kulturálisan, közösségi hagyományait tekintve egységes közösséghez tartoznak. Ön azt mondja, hogy az alkotmányban kellene szabályozni. Jó lenne, ha valami összhangot létesítenének a külügyminiszter úrral, mert a külügyminiszter úr azt mondta, hogy politikai okból az egységes kifejezés a magyar nemzettel összefüggésben nem használható. És ha itt nem használható, akkor talán a külügyminiszter úr szerint az alkotmányban sem használható. Örülnék annak, ha ezzel kapcsolatban dűlőre jutnának, hogy m ost végül is csak rossz helyen van ez a jelző ebben a státustörvényben, és ezért onnan ki kell irtani, mert annyira zavaró módon rossz helyen van a státustörvényben, vagy pedig kifejezetten a nemzetközi politikai nyomásnak engednek, és sajnálatos módon, je lentőségén túlmutató módon itt, ezen a ponton találják meg a nemzetközi elvárásoknak való megfelelés demonstrálásának a lehetőségét. És úgy látom, erről van szó. Önök ezen a ponton demonstrálják a nemzetközi közvélemény felé, a szomszédaink felé, hogy önök hajlandóak a jogfeladásra. Hajlandóak arra, hogy az elért eredményeket, amelyeket fogcsikorgatva a rendszerváltás után a Kárpátmedencei magyarság kivívott, azokat visszanyessék. Az önök alkotása erről szól. Amit fölépít a nemzeti elkötelezettségű, polgár i elkötelezettségű politika ebben az országban a határon túli magyarok irányában, azt önök, amikor úgy adja a történelem, hogy kormányra kerülnek, elkezdik visszanyesni és szisztematikusan lebontani. Egy olyan szabóhoz hasonlítanak önök, aki cérnát, tűt ne m ismer, kizárólag ollóval dolgozik. És azt nem veszik észre, hogy ez a közösség növekszik. A Kárpátmedencei magyarság gyarapodik, és egy ollóval nem lehet megoldani a ruháztatását ennek a közösségnek. Márpedig az összes politikai erőfeszítésük a lebontás , vagy úgy is mondhatnám, a destrukció irányába mutat. Ennek a lebontásnak látványos példája ez a törvénymódosítási csomag, és ilyen értelemben tudom azt mondani, hogy nem véletlen, hogy erről az egyetlenegy szóról a preambulumban ennyit
