Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 17 (80. szám) - A közszolgálati média-részvénytársaságok alaptőke-emelésére szolgáló költségvetési célelőirányzat elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter):
322 nem fizetett még vissza a televízió kasszájába. Tehát ez már csak egy újabb hab volt a tortán. Tényleg jól látszik, hogy már a benyújtás körülmén ye is olyan, hogy mindenáron át akarják erőltetni és a törvénytelenséget honorálni szeretnék, hiszen a Magyar Televízióban a helyett, hogy a pazarlásért felelős korábbi gazdasági vezetőt számon kérnék, elnökké választották Ragáts urat, illetve most még 6 m illiárd forinttal meg is jutalmazzák. Jellemző egyébként az is, hogy a kulturális és sajtóbizottságból egyetlenegy tag nincs jelen sem a szocialista, sem a szabad demokrata pártból. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : M egadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fideszfrakció. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közszolgálati médiarészvénytársaságok alaptőkeemeléséről tárgyalunk, és a kép annyira részletezve lett mindnyájunk előtt, hogy gon dolom, sokak az országban, akik figyelnek bennünket, egész tájékozottak lettek. Engedtessék meg, hogy csupán egykét elemre hívjam fel a figyelmet, abban a reményben, hogy megvilágosodik néhány olyan valami, aminek homályos léte nem tesz jó szolgálatot az ügynek. Nevezetesen, alaptőkeemelésről van szó az ajánlásban, és azt szeretném mondani magunknak, hogy itt nem alaptőkeemelésről van szó, hanem forgótőke hiányáról vagy egyszerűen forgótőke folyósításáról. Valaki tekintheti ezt könyvviteli vagy jogi foga lomnak is. Nem az. Az a tény, hogy a közszolgálati médiumok költségvetése, költekezése jogtalanságot okoz az Országgyűlésben is és a megfigyelők között is, jeladás a tekintetben is, hogy erre érdemes jobban odafigyelni. Az odafigyelés következménye ne szük ségképpen az legyen, hogy amennyi pénzt kérnek, annyit folyósítunk! Mert hiszen az Országgyűlés dolga, a mi dolgunk, a mi felelősségünk az az intézmény. De mi a mi felelősségünk? Hogy annyi pénzt adjunk, amennyit csak kérnek? Nyilván az nem, mert ha államp olgárként valamit vásárolnánk valahol, akkor is megnéznénk, hogy az a pénz, amit érte adunk, megérie azt a portékát vagy szolgáltatást. Ebben a témában olyan vélemény forog közszájon, közkézen az országban, hogy azért, amit az állami televízió szolgáltat, túl sokat fizetünk. Egyebek között olyan jelzések is közkézen, közszájon forognak, hogy egyes produkáló emberek ott olyan fizetésért, olyan technológiával és időnként olyan pazarló módszerrel végzik, ami nem történne meg, ha az Országgyűlés garanciáját ne m éreznék maguk mögött. Hogy lehete itt valamit tennünk? Azzal figyelmeztetnek, majdnem fenyegetnek bennünket, ha nem folyósítja az Országgyűlés ezt a pénzt, akkor majd mi lesz: elsötétül a képernyő. Tisztelt Országgyűlés! Mit is jelentene, ha az egyik te levízió képernyője elsötétülne? Bizony, akik azt szeretik nézni, azok nem látnák, és lehet, hogy szomorúak lennének, vagy másik televízióhoz fordulnának, vagy rádiót hallgatnának, vagy elmennének kertészkedni, vagy valami. Azonban annak a hiánya nem hasonl ítható ahhoz, és én nem hasonlítom ahhoz, mint ha például - mit mondjak, egy nagyobb szükség , egy kórházban az elektromosság megszűnne, és az operációs műszerek és folyamat lelassulna vagy megállna. Ahol csőd van, azt nevezzük csődnek! Legyen szabad azt mondanom, a csőd egy bevett, még úgy is mondom: tisztességes jogi, társadalmi, gazdasági folyamat. Üzenetet küld a csőd, hogy ami ott történik, az nincs rendjén. Azt elpalástolni, azt mondani, nincs csőd, ahol csőd van, az nem is tisztességes, és nem is te sz jót senkinek sem: sem annak, aki fizeti, sem annak, aki kapja ott a támogatást. Ebben az összefüggésben szeretném mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy a következmények nélküli folyósítása az itt előírt összegeknek, nem tesz jót sem az intézménynek, sem az Országgyűlés nevének. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért tanácsolom azt, hogy azt a két vagy több módosítót, amit Halász János és Szalai Annamária elénk hozott, vegyük komolyan fontolóra. (Az elnök ismét csenget.) Köszönö m, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDFfrakció.
