Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
211 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! - illetve akik jelen vannak. Hadd kezdjem azzal, hogy az az eljárás, amiben ezt a törvénytervezetet tárgyaljuk, egészen elképesztő és gyalázatos. Nemcsak azért gyalázatos, mert ha jnali negyed hatkor vitatkozunk itt erről, hanem hogyha belegondolunk, egyszerűen semmilyen módosító javaslatot nem fogadhat el a parlament ehhez a törvényhez. Pedig jó lenne ebben a törvényben konszenzusra jutni, hiszen ha szétnézünk a határainkon túl, Sz lovákiától Romániáig egy kérdésben mindig konszenzusra jutnak: rengeteget vitatkoznak a különböző pártok, de amikor a nemzeti érdek úgy kívánja, akkor mindig össze tudnak fogni - Magyarországon most nincs meg erre a lehetőség. (5.10) Egyszerűen hogy ilyen módon, egy héttel a parlamenti szünet előtt kezdjük tárgyalni ezt a törvényjavaslatot, oly módon, hogy egyik éjszaka végigtárgyaljuk a törvénytervezetet, majd másnap délelőtt, illetve ma délelőtt szavazás lesz, és holnap, illetve a mai napon az utolsó napi rendi pontként is könnyen lehet, hogy valamikor éjfélkor fog elkezdődni ez a törvénytervezet, ez teljesen nevetségessé, komolytalanná és abszurddá teszi ezt az egészet, és jól mutatja a mostani kormánynak a hozzáállását ehhez az egész kérdéskörhöz. A státu störvény nagyon fontos lenne, még egyszer mondom, hogy konszenzussal legyen módosítva. Abban az esetben azonban, ha érdemi módosító javaslatokat nem tudunk elfogadni, nem tudunk megbeszélni, akkor nehézségek lesznek. Néhány szót arról, hogy milyen érveket hallottunk, talán a legfontosabb kérdésben, azaz, hogy nem utal a törvénytervezet a módosítás során arra, hogy az egységes magyar nemzethez tartozásról szó legyen a preambulumban. Ezt kihúzták. A legértelmesebb magyarázat, amit itt meghallhattunk ezzel kap csolatban, Tabajdi Csabától hangzott el, aki körülbelül azt mondta, leegyszerűsítve mondom, hogy azért kellett ezt kihagyni, mert franciára, angolra és németre nehéz lefordítani, hiszen a “nemzet” tulajdonképpen ezekben a nyelvekben többékevésbé egybeesik az “állam” meghatározásával. Igaz, hogy ez Magyarországon nincs így, itt különböző dolgot jelent a nemzet és egy másik dolgot az állam, de ha lefordítjuk, akkor ez félreértésekre adhat okot. De azt hiszem, hogy ez innentől kezdve megfelelő végzettségű tol mács kérdése, hogy hogyan is fordítjuk le ezt a szót. Ha nem lehet egy szóval lefordítani, akkor le kellene fordítani az adott nyelvekre több szóban, de teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországon a nemzet és az állam fogalma különböző dolgot jelent. És csak azért, mert angolul vagy franciául ez másképp van, azt gondolom, nekünk Magyarországon, a magyar törvényekben a magyar nyelv szabályait kell betartani. Ebben már igazán nem kell más országokhoz alkalmazkodni. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitká r Úr! Azt gondolom, igazuk van, amikor azt mondják, hogy a magyar státustörvény a szomszédos államok jelentős részében meglehetősen nagy vitát váltott ki. Még akkor is igaz ez, ha végül sikerült velük megállapodni. Csak azt azért hadd kérdőjelezzem meg, am it Horn Gyula mondott, hogy ezek az államok, amelyek az alapszerződésekben velünk együtt megnyitották az utat az európai értékek felé, lássuk be, ha megvizsgáljuk, az európai értékektől igenigen messze vannak. Hihetetlenül erősek a mai napig is szinte min den környező országban az asszimilációs törekvések. Elég csak egykét adatot mondani, Hunyad vagy Temes megyében például a magyar diákok 2025 százaléka jár magyar iskolába. Vagy mondhatjuk azt, hogy román pénzből több száz ortodox templomot építettek Erdé lyben, egyébként szinte színmagyar településeken is, miközben például a magyar egyházi ingatlanokat nagyrészt nem adták még vissza. Csíkszeredában, ahol meglehetősen csekély az ortodoxok aránya, román ortodox püspökséget hoztak létre, természetesen állami támogatással, és az ortodox püspökség Csíkszereda főterének közelében sorra vásárolja fel a városközponti nagy ingatlanokat. Azt is elmondhatjuk, hogy például magyarlakta területen az ortodox papság pluszjuttatásként veszélyességi pótlékot kap - nyilván a pozitív diszkrimináció jegyében. Elmondhatjuk, hogy Romániában önálló magyar nyelvű állami egyetemet nem hajlandók
