Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
144 meg az alkotmánymódosítás, azonban az alaptörvény megváltoztatására irányuló törekvések változatlanok maradtak. 1998 decemberében Avarkeszi Dezső és Juhász Ferenc szocialista képviselők nyújtottak be törvénymódosító j avaslatot, majd 1999 januárjában ugyanezt tette Lányi Zsolt, aki akkor a honvédelmi bizottság elnöki tisztségét betöltötte. Lányi Zsolt javaslata azt tartalmazta, hogy az Országgyűlés a csapatmozgásokkal kapcsolatosan egyszerű többséggel döntsön. Az volt t ehát az álláspontja, hogy nincs szükség arra, hogy minősített többségű országgyűlési határozattal történjen a csapatmozgások elrendelése. Hosszas politikai egyeztetés eredményeképpen 2000 tavaszán megszületett a konszenzus, s ennek alapján a 2000. évi XCI. törvény módosította az előbb már többször említett 19. § (3) bekezdés j) pontját. Ez a módosítás megkülönböztette egymástól a fegyveres erők bel, illetve külföldi alkalmazását, valamint a hadszíntéren történő, úgynevezett humanitárius tevékenységet, tová bbá a békefenntartásban való részvételt. Ez a differenciált szabályozás azt eredményezte, hogy egyes csapatmozgások esetében a kormány kapott jogosítványokat, míg alapvető jelentőségű kérdésekben minősített többséggel dönthetett a parlament, azonban a korá bbi szabályozással ellentétben ez a minősített kétharmados többség már nem abszolút, hanem csak relatív volt, mert ilyen határozatot az Országgyűlés a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával hozhatott meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Keleti György előterjesztői expozéjában utalt arra, hogy 2000ben milyen megfontolások húzódtak meg az akkori ellenzéki politikai erők álláspontja hátterében, és utalt arra is, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai azt bizonyították, hogy változtatásokra van szükség. Nem kívánnám felhívni arra a figyelmet, hiszen közismert, hogy milyen jelentős változások történtek 2001. szeptember 11e óta. Nagyon jól tudjuk azt, hogy bizonyos értelemben magának a NATOnak is megváltozott a szerepköre, megújuláson megy keresztül. Azt is világosan látnunk kell, hogy a szövetségesi kötelezettségek teljesítése kapcsán olyan politikai viták alakultak ki az országban, amelyek Magyarország külpolitikai tekintélyének, külpolitikai pozíciójának nem használtak. (23.30) Világosan látnunk kell azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a javaslat, amelyet Keleti György beterjesztett, tulajdonképpen csak a szövetségesi kötelezettségekkel kapcsolatosan kívánja meg a minősített többséget egyszerű többséggel felváltani. Természetesen azonnal elhangozhat az az ellenérv, hogy tulajdonképpen más esetekben ilyesfajta cselekményekre, csapatmozgásokra nem is kerülhet sor, ezért mégiscsak indokolt a kétharmados többség fenntartása. Figyelembe kell vennünk azonban azt, hogy Magyarország NATOcsatlakozása, egy parlam enti politikai erőt leszámítva, egy átfogó, általános konszenzus eredményeként történt meg. Akkor egy minősített többséggel Magyarország csatlakozott ehhez a katonai szervezethez, és ezáltal megtörtént az a fajta legitimálás, felhatalmazás, amelynek alapjá n lehetőség nyílhat konkrét döntések meghozatalára. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha egy ország belép egy szövetségi rendszerbe, ha egy ország nemzetközi kötelezettségeket vállal, akkor azokat, teljesen függetlenül attól, hogy a konkrét szituációban ilyen köt elezettségek teljesítése politikailag valamely erő számára előnyösnek tűnik avagy sem, mégiscsak vállalni kell. És a kormány van abban a helyzetben, hogy mérlegelni tudja, el tudja dönteni azt, hogy milyen következményekkel járna az, ha nem teljesíti vagy - ami azzal majdnem egyenértékű - nem időben teljesíti kötelezettségeit. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor a parlamentnek kell döntenie ilyen kérdésekben, pontosan azért, amire korábban a bizottsági többségi vélemény ismertetésekor már utaltam, hogy az ország közvéleménye tájékozódjon. Nem helytálló Salamon László képviselőtársamnak az az érvelése, amelyet a bizottsági ülésen elmondott, hogy a parlamenti többség valójában a kormány álláspontját követi. Ez valójában igaz, de rögtön hozzá kell tenni azt, hogy a parlament nemcsak
