Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
145 döntési, hanem egyfajta nyilvánossági funkcióval is rendelkezik, és nem jól értékeli a parlamentarizmust az, aki ettől a nyilvánossági funkciótól elvonatkoztat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a javaslat, amely előttünk fekszik, mego ldást adna olyan politikai problémák elkerülésére, amelyekkel az elmúlt hónapokban igen gyakran találkozhattunk. Természetesen felmerülhet vitaként az, hogy vane NATOdöntés vagy pedig nincsen, de rögtön hozzá kell tennem, hogy amikor teljesen egyértelmű volt a NATOdöntés megléte, Törökország megsegítése kapcsán, akkor is éles politikai polémia bontakozott ki a parlamentben, és az időhúzó taktikával ebben az esetben is találkozhattunk. Az előttünk fekvő alkotmánymódosító törvényjavaslat két másik paragraf ust is tartalmaz. Ezek közül a 2. § azt kívánja biztosítani, hogy a nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi légtérvédelmi feladatok ellátása körében a fegyveres erők a kormány engedélyével járőrözhessenek külföldön. Nincs itt másról szó, mint egyfajta r eciprocitás megvalósításáról, tudniillik jelenleg is a kormány hozzájárulása elegendő ahhoz, hogy a külföldiek Magyarországon ilyen feladatokat elláthassanak. A mostani szabályozási elképzelés ennek az ellentétét, fordítottját tenné lehetővé, mégpedig azt, hogy a kormány engedélyével a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségek ellátása során a fegyveres erők, a magyar erők külföldön is járőrözhessenek. Ebben az esetben tehát nincs szó arról, hogy valójában a kormány egy teljesen új jogosítványt kapna, i nkább úgy fogalmazhatnánk, hogy a meglévő kormányzati hatáskör kiegészül, s ezáltal a szabályozás egységessé, koherenssé válik. A 3. § egyfelől hatályba léptető rendelkezést, másfelől módosító rendelkezést tartalmaz. Indokoltnak látszik az, hogy az alkotmá ny 19. § (3) bekezdés j) pontjából töröljük a “vagy az ország területéről kiinduló” szövegrészt, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatosan felmerülhetnek bizonyos politikai aggályok, problémák. Alkotmányjogi, szakmai szempontból ugyanakkor megítélésem szeri nt ugyanezt a szövegrészt nem kellene törölni a Honvédelmi Tanács feladatkörének meghatározásakor. Tudniillik rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács gyakorolja a köztársasági elnök és a kormány jogait, valamint azokat a hatásköröket, amelyeket az Or szággyűlés ráruház. Ilyen rendkívüli helyzetben nincs más döntéshozó szerv. Ennek következtében megítélésem szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) indokolt, hogy a rendkívüli helyzetben továbbra is a Honvédelmi Tanács dön tsön ezekről a kérdésekről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Most megadom a szót Demeter Ervinnek, a Fidesz szónokának. DEMETER ERVIN , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő indítvány azt javasolja, hogy az Országgyűlés a képviselők kétharmada helyett egyszerű szótöbbséggel döntsön fegyveres erők országon belüli vagy külföldi alkalmazhatóságáról, a külföldi fegyveres erők magyarországi alkalm azhatóságáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásoztatásáról. Továbbá indít ványozza a javaslat, hogy a nemzetközi szerződésből eredő szövetségesi légtérvédelmi feladatok ellátásáról a kormány döntsön, tehát döntési kompetenciát telepít a kormányhoz, gyengítve ezzel az ez ellen felhozott érveket; valamint azt is javasolja az előtt ünk lévő előterjesztés, hogy az ilyen előterjesztéseket az Országgyűlés a legközelebbi ülésnapján napirendre tűzze, és a napirendről érdemi határozatot hozzon. Tisztelt Ház! Jogosan felvetődik bennünk a kérdés, hogy mi válthatta ki azt, hogy egy képviselő az ország szuverenitását érintő kulcs- és kardinális kérdésekben - mert jelentős része ezek közé tartozik - arra az álláspontra helyezkedjen, hogy az eddigi széles körű parlamenti, legalább kétharmados konszenzust nélkülözve egyszerű kormánypárti többségge l kívánja meghozni ezt a
