Országgyűlési napló - 2003. évi nyári rendkívüli ülésszak
2003. június 16 (79. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
143 György képviselő úr arra hivatkozott, hogy ez a törvényjavaslat és ennek a vitája önmagában is emelni fogja az ország presztízsét. Ezzel szemben fogalmaztunk meg mi kérdőjeleket. Ami a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény érdemét illeti, mi azt gondoljuk, hogy külön kell választani azokat a kérdéseket, amelyek az ország sorsát komolyan, jelentősen, súlyosan érintik, azoktól a kérdésektől, amelyek nem bírnak ilyen jelentőséggel, mert a különféle csapatmozgásokat valóban meg lehet eszerint k ülönböztetni. Változatlanul azt gondoljuk, hogy azokat az ügyeket, amelyek az ország sorsára komoly kihatással vannak, parlamenti hatáskörben kell tartani, mégpedig minősített többségű döntés alá vonva. Megfogalmazódott a bizottságban olyan kormánypárti vé lemény, hogy az ellenzéki álláspont a felelősség alól való menekülés. Ez nem igaz, mert mi éppen azt mondjuk - azt mondtuk a bizottságban is, és azt mondjuk most is , hogy az ország sorsára komolyan kiható súlyos kérdéseket ebben a döntési körben akarjuk tartani, és osztozni akar az ellenzék e döntések felelősségében. A kevésbé súlyos kérdések ügyében azonban valóban elegendőnek tartjuk a kormány kompetenciáját, természetesen úgy, hogy a kormány a parlamentarizmus szabályai szerint felelős a parlamentnek, hiszen ez a gyors és ez a célszerű eljárás. Külön foglalkoztunk a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdésével, amely két hibában szenved. Az egyik az, hogy egy olyan rendelkezést tartalmaz, amely megítélésünk szerint nem az alkotmányba, hanem a Házszabályba való , és egyébként is a Házszabály módosítása nélkül hiába kerül be az alkotmányba, alkalmatlan arra, hogy rendeltetését betöltse. A másik pedig annak a rendelkezésnek az elemzésével volt kapcsolatos, amely úgy szól, idézem: “Ha az adott döntés meghozatala nem zetközi szerződésből eredő szövetségesi feladatok ellátásával van összefüggésben, arról döntsön az Országgyűlés a legközelebbi ülésnapján.” Itt bennünk az a kérdés merül fel, hogy ki fogja azt vita esetén eldönteni, hogy egy adott döntés nemzetközi szerződ ésből eredő szövetségesi feladate vagy sem, hiszen az iraki kérdéssel kapcsolatos különböző megkereséseknél pont ez volt a vitás probléma. Erre Keleti képviselő úr javaslata nem ad orvosságot, nem ad megoldást, és ezért sem alkalmas a javaslat arra, hogy a rendeltetését betöltse. Mindezekből adódóan a bizottság ellenzéki képviselői az alkotmánymódosító törvényjavaslatot nem támogatták. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szé pen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti tíztíz perces időkeretben. Ezalatt kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Megadom a szót Wiener Györgynek, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. DR. WIENER GYÖRGY , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő alkotmánymódosító törvényjavaslatnak nagyon komoly, sőt úgy is fogalmazhatnék, viharos elő története volt. Ezt a tárgykört először az átfogó alkotmányrevízió eredményeként szabályozta az alaptörvény. Az 1989. évi XXXI. törvény 4. § (2) bekezdésével megállapított 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdésének j) pontja eredetileg azt mondta ki, hog y az Országgyűlés dönt a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról. Ez a szabályozás mindaddig megfelelőnek látszott, ameddig nem került sor Magyarország NATOcsatlakozására, ameddig Magyarország nem vált az északatlanti szövetség tagjáv á. 1998 novemberében a kormány T/416. szám alatt alkotmánymódosító törvényjavaslatot nyújtott be, melynek 1. §a próbálta cizellálni, az új körülményekhez igazítani a korábbi átfogó jellegű, talán túlzottan is apodiktikus rendelkezést. Akkor az ismert poli tikai okok következtében nem született
