Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés, valamint a családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KORÓZS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
988 szintén talán valamennyire tehermentesíti az ellátórendszert, amibe ma vegyesen kerülnek családok különböző problémák miatt. Szintén lépések történtek az utcai szociális munka erősítésére, az egészségügyi és szociális ellátás összehangolására, ami a családos és nem családos hajléktalanokra vonatk ozik; a regionális szolgáltatás tervezésének csíráit elkezdtük kiépíteni idén; a diszpécserszolgálat regionális felállítását az ország több részén, illetve egy olyan közalapítvány felállítását, amely Budapest vagy a budapesti régió hajléktalanellátását se gítené, finanszírozná. Azt szeretném kérni tehát az Országgyűléstől, hogy fogadja el a jelentést, és szeretném megköszönni a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Korózs Lajosnak, a határozati javaslat előadójának, a n apirendi ajánlás szerint 10 perces időkeretben. Öné a szó. KORÓZS LAJOS , a szociális és családügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szociális bizottság még a múlt év novemberében megtárgyalt a a jelentést, és már megelőlegezvén mondom, ugyan ezt a végén szoktuk mondani, hogy vitára alkalmasnak is minősítette, de ennél azért többet szeretnék mondani. Ahogy az államtitkár asszony is említette volt, utalt rá, a nyolcvanas években kibontakozó és m ásfél évtizeden keresztül elhúzódó gazdasági válság, illetve átalakulás következtében valamennyiünknek folyamatosan és jelentős mértékben emelkedő létfenntartási költségeket kellett finanszíroznunk. A társadalom jelentős része a növekvő, tartós munkanélkül iség mellett, valamint az állam által ellátott jóléti vállalások csökkenése, illetve az állam jóléti prioritásainak megváltozása miatt a rá háruló plusz kiadásokkal nem tudott lépést tartani. A társadalmi áldozatvállalás nyomán meginduló gazdasági növekedé s hatásai nem hoztak kedvező változásokat a legszegényebb családok számára, mára százezreket fenyeget közvetlenül vagy közvetve a hajléktalanság veszélye. A családokban élő felnőttek és gyermekek szinte esélytelenül szembesülnek ezekkel a kihívásokkal. Han gsúlyozzuk, hogy a szolidaritás nem cél, hanem egy eszköz, eszköz annak érdekében, hogy a társadalmi kohézió növekedjék. Az országnak ne csak gazdasága, hanem társadalma is versenyképessé váljon. Meggyőződésünk, hogy csak ez biztosíthatja az ország stabil helyzetét a fejlett nemzetek sorában. A kormányprogram alapján eddig megtett intézkedéseket folytatva mielőbb meg kell kezdeni a bérlakásszektor fejlesztését, ahogy említette is az államtitkár asszony, illetve bizonyára minden képviselőtársam előtt ismeret es, hogy a Belügyminisztérium kiemelt programként foglalkozik ezzel a témakörrel. El kell érni, hogy az első lakáshoz jutás azon családok számára is lehetővé váljon, amelyek jelenleg hitelhez nem jutnak, saját forrásból vásárolni pedig képtelenek. A lakáso k megtartása érdekében át kell dolgozni a lakásfenntartási díjhátralékkezelési programot, el is indult ennek a munkának a kidolgozása, illetve ennek a programnak a kidolgozása. A hajléktalanná válás megelőzésére és a nem intézményes ellátás fejlesztésére van szükség: önálló életre képes családokat csupán gazdasági okból ne lehessen drága intézményekben elhelyezni. A megelőzésben fontos szerepet kell vállalniuk az önkormányzatoknak. A gyermek- és szociális törvényt maradéktalanul be kell tartanunk, és támog atnunk kell a gyermekjóléti szolgálatok, a családsegítő szolgálatok munkáját is. A jelentést a bizottság többsége alaposnak, részletesnek minősítette, hiszen a jelentés tartalmazza azt az elemzést, hogy a családok milyen körét fenyegeti a hajléktalanná vál ás veszélye, kitér arra, hogy az állami, önkormányzati és civil intézményhálózat milyen módon képes hozzájárulni a megelőzéshez, részletesen foglalkozik azzal, hogy a fentiek esetében hogyan érvényesülnek a gyermeki jogok, és hangsúlyosan foglalkozik a jel entés azzal, hogy a családok hajléktalanná válása milyen mértékű költséget eredményez az önkormányzati és az állami szférának.
