Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrő... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
982 Jó példáink vannak erre, nem kell mindent elölről kitalálni. Jó dolog az embernek, az emberi társadalmaknak az egyik sajátossága, hogy tanulunk egymástól. Vannak olyan országok, ahol ez jól megy, sokkal jobban, vagy közel ott, ahol mi, Magyarország szeretnénk lenni, vagy ahol mi látjuk magunkat öt vagy tizenöt esztendő múlva. Gondolok az agráriumra. Tisztelt Országgyűlés, a magyar me zőgazdaságban annyi - hogy mondjak egy nagy számot: - millió hely, munkaalkalom van fogyatékosok számára! Micsoda? A kiscsirkék, a kiskacsák, a kislibák etetése, gyógynövény, fűszertermelés a kisgazdaságból, és persze gyümölcs- és zöldségtermelés. Sok mez őgazdasági, agráriumbeli tevékenység olyan, amihez a korlátozott fizikai képességű embernek a hozzáállása, meglévő ereje és figyelme elegendő. Tudjuk ezt, akik éltünk falusi környezetben, parasztcsaládban, hogy mennyi helyen megtörtént ez. Az én falumban g yerekkoromban voltak mentálisan is és fizikailag is fogyatékosok. De nem voltak terhére a családnak és a társadalomnak, mert olyasmiket csináltak, amik beleillettek annak a családi közösségnek a létébe. S ha ittott talán támogatást is kaptak, talán nem já rultak hozzá annyit a család bevételéhez, de azért az érzés az volt, hogy igen, mert a munkamegosztás révén a szilvaaszalást vagy más tevékenységet, mint a gyümölcs- és zöldségtermelést igenis ugyanúgy el tudtak végezni, mint az a másik személy, aki nem vo lt fogyatékos. Aztán - amiről megint csak személyesen beszámolhatok mint szemtanú - volt a falumban néhány fogyatékos, egy sántikáló fiú és egy leány. Ők mit csináltak? Egyebek között selyemhernyót tenyésztettek. Minden évben, évről évre az eperfának vagy szederfának - mifelénk szederfának nevezték - leszedték a levelét, megetették a selyemhernyóval, selyemgubó lett, eladták, és igen jó és tisztességes - igen jó és tisztességes…? , szóval jövedelmet teremtettek ezen a réven. Tisztelt Ház! Hol van a mi csal ádi gazdaságunk, hol van a mi családi közösségünk, hol van a mi agráriumunk? Itt százezer meg százezer munkaalkalom van! Tehát tetszik érteni? Ott kezdtem a felszólalásomat, hogy a fogyatékosokról tárgyal a Magyar Országgyűlés, mert ezt a feladatot vállalt uk mára. De ugye, hogy van rá megoldás anélkül, hogy arról vitatkoznánk, a költségvetésben honnan vesszük el és hová tesszük? Olyan pozitív összegű játszmáról van itt szó - ha megengedi az Országgyűlés, hogy a társadalomtudománynak ezt a metaforáját vagy f ormuláját használjam , hogy bizony a negatív és a pozitív, tehát az, aki ad és aki kap, ennek az összege pozitív lesz. Több lesz, mert valami teremtődik. Ebben a tevékenységben, azt hiszem, jó példákat láthatunk sok helyen. Még engedtessék meg, hogy néhán y másodpercben folytassam. Én éltem Indianapolis városában, az Amerikai Egyesült Államokban. Ott a Goodwill Industrynál körülbelül 600 embert alkalmaznak, fogyatékosokat. Mindenfélét termelnek; hát nem mindenfélét, de amire azok az emberek képesek. Annak a vállalatnak az igazgatója és néhány fő embere a városnak megbecsült polgárai, ugyanígy a Rotary Club tagjai és mi mindennek a kurátorai; ez része annak a társadalomnak. Ugyanakkor más országokban is nem a Goodwill Industry - tehát a Jóakarat Vállalkozás , hanem a Salvation Army, az üdvhadsereg létesítenek, fenntartanak ilyen intézményeket. Abba kell hagynom… Tisztelt Ház! Példák vannak előttünk, érdemes körülnézni, nem kell mindent feltalálnunk. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Wek ler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Vendégeink! Esztendőkkel ezelőtt magam is órákon á t tudtam volna beszélni a csökkent munkaképességűek, a fogyatékkal élők munkahelyteremtéséről. Az elmúlt esztendőkben nagyon sok ilyen munkahelyen voltam, nagyon sok ilyen intézményben, és egyre kevesebbet tudok róluk beszélni. Én megértem Horváth János ké pviselőtársamat, nagyon érzékletesen festette meg a falusi környezet munkahelyteremtő lehetőségeit, de ennél sokkal színesebb, izgalmasabb, érdekesebb ez a világ. Például a távmunka lehetőségei, amire utalt is a megszólalása végén, fantasztikus lehetőségek et
