Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrő... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP):
983 ígérnek az országban. Nyíregyházán találkoztam az intézetben olyan 12, 14, 16 éves fiatalokkal, akik ott ültek a kerekesszékben. és bizony professzorokat megszégyenítő számítógépes ismeretekről tesznek tanúbizonyságot. Azt hiszem, olyan erő van ebben, o lyan erőforrás ez, amely adhat egyrészt példázatot sokunknak akaraterőből, másrészt pedig mi is tanulhatunk tőlük. Bennem a fogyatékkal élők világa igazán akkor vált teljessé, amikor rájöttem igen hosszú évtizedek után, talán azért magamtól, egy élmény ala pján arra, hogy nem azt kell keresni bennük, ami hiányzik, hanem ami többlet van bennük. S ettől a pillanattól kezdve más ez a világ. Valóban értéket ad, ahogy soksok képviselőtársam ezt előttem megfogalmazta. (16.10) Úgy gondolom, hogy ez a kettő a legfo ntosabb akár e jelentés kapcsán is: iskolateremtés és munkahelyteremtés, mert ez már közösséget jelent, és talán többet is, mint amennyit ez a jelentés most megfogalmaz. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kár páti Zsuzsa asszony, az MSZP képviselője. KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Az előttem hozzászólók indítottak tulajdonképpen hozzászólásra a jelentéssel kapcsolatban. Annak a gondolatnak a kapcsán, hogy az elmúlt ne gyven évben mi történt fogyatékosügyben, vagy csak az előző kormányzati ciklusban mi történt fogyatékosügyben, azt gondolom, hogy a múltban nem vájkálni kell, hanem a múlt tanulságait leszűrve új értékeket kell teremteni, és talán ha megengedik nekem, akko r ilyen előremutató módon szeretnék a jelentéssel kapcsolatban két dologhoz hozzászólni. Konkrétan a jelentésből a fogyatékossági támogatásról szóló részt szeretném kiemelni. Mintegy három oldalon keresztül taglalja a jelentés a fogyatékossági támogatás in dítását, azt, hogy hogyan lehet igénybe venni, és hogy mi tette szükségessé. Én azt gondolom, hogy maga a támogatás bevezetése, az, hogy 2001. április 30ától végül is igénybe lehetett venni, ez jó, pozitív kezdeményezés volt. Azt gondolom, hogy jó volt a tekintetben is a támogatás bevezetése, hogy bizonyos szerzett jogok védelme érdekében a vakok személyi járadéka, a magasabb összegű családi pótlék és a súlyosan mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatása is emelkedhetett. Nem volt jó azonban a fogy atékossági támogatás bevezetésének az intézményrendszere. Miért nem volt jó? Azért, mert az esélyegyenlőségi törvény egy keretet adott hozzá, a fogyatékossági támogatás folyósításáról szóló kormányrendelet azonban olyan jogi kereteket szabott, amelyeknek k övetkeztében a 46 764 igénybejelentőből mindösszesen 8685 fő jogosultságát lehetett megállapítani. Talán ha előrevivő a gondolkodás, akkor abban lehet előrevivő és közös, hogy ezt az új intézményrendszert, amely végeredményben 2001ben létrejött, újra át k ell gondolni, hogy minél több fogyatékkal élő személy élhessen azzal a jogával, hogy igénybe vegye ezt a fajta támogatást. Talán érdemes lenne átgondolni a támogatás igénybevételének a szakmai hátterét is, azt a két kategóriát, amely úgy szól, hogy önkiszo lgáló képességgel rendelkezik vagy önkiszolgáló képességük teljesen hiányzik. Én javasolnám megfontolásra a mindennapi életvitelhez szükséges bizonyos képességek hiányát - ez nem azonos azzal, hogy valaki önmagát ki tudjae szolgálni avagy sem. A másik ily en gond vagy gondolat a jelentés kapcsán, ami bennem megfogalmazódott, az egészségügyi ágazatra vonatkozó részben lelhető fel, nevezetesen a gyógyászati segédeszközellátásról szóló beszámolója a jelentésnek. Itt súlyos problémákat látok, olyan súlyos prob lémákat, amelyeknek az orvoslására szerencsére már ebben a kormányzati ciklusban megindult a gondolkodás, de tovább kell folytatni. Sajnos nincs arra vonatkozóan jogi szabályozás, hogy mi minősül ma gyógyászati segédeszköznek, nem valósult meg és nem épült ki egy országos kölcsönzési rendszer, és meg kell mondani, ezt a jelentés nem tartalmazza, de nagyon nehézkes a jó
