Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrő... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
981 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ha tudnak e három kérdésben, a lakáskérdésben, a munkahely, foglalkoztató kérdésében és a közösségi ház dolgában, segítsenek nekem! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Ezek a problémák h asonlóak másutt is, kérem segítsenek! Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzék soraiból. - Béki Gabriella tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztel t Ház! Mintha valami csodálatos színpadi rendezés alkotta volna azt, hogy én most Babák Mihály képviselő úr után szólok. Arról beszélt a képviselő úr, arról adott jelentést az Országgyűlésnek, hogy mi is történik egy kis közösségben, mik a hiányosságok, és ezeket hogyan, milyen egyszerűen meg lehetne oldani. Engedtessék meg, hogy ennek a gondolatnak a nyomán szóljak. Nevezetesen azzal kezdeném, hogy a fogyatékosokkal foglalkozás - mondhatnám, a fogyatékosok megsegítése - egy értékteremtés: amit a társadalom erre ráfordít, annál többet kap. Tehát azt szeretném, ha úgy gondolkoznánk és a gondolkozásunkat annyira mélyítenénk és szélesítenénk, hogy meglátnánk ezt a valóságot. Most ezt ne kegyes szólamként tessék érteni: azt a valóságot, hogy igen, érték teremtőd ik akkor, amikor a fogyatékosok, egyének és csoportok dolgával a társadalom helyesen foglalkozik. Persze, hogy humánummal kezdjük, és a társadalmak így tették évszázadokon, évezredeken át. Mondhatjuk a modern társadalomtudományok nyelvén, hogy ez szociálpo litikai kérdés és szociális felelősség, hogy igenis, a társadalom felelős mindenkiért, aki bizonyos tekintetben nem éri el azt az életszínvonalat vagy azt életminőséget, amelyet a társadalom már a saját önbecsülése címén is kívánatosnak, szükségesnek tart. Mindez valóság, és nagyon jó, hogy emlékezünk rá, mégis továbblépnék ennél - ahogy Babák képviselő úr kezdte és mások is, államtitkár asszony is röviden utalt erre az elején , nevezetesen hogy a fogyatékosok foglalkoztatása olyan érték, olyan értékteremt és, amit talán jobb volna alaposan megnézni, tanulmányozni. (16.00) Nem egészen úgy van az, nem az az utolsó szó, amit Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony mondott, hogy a munkapiac szelektál, hogy a munkapiac kegyetlenül szelektál. Igen, a munkapiac szelektál, képviselő asszony és tisztelt Ház, azonban a munkapiacot lehet - hogy mondjam? - formálni, majdnem úgy mondom, hogy masszírozni. A munkapiacnak lehet ösztönzést adni, a munkapiacnak lehet jelzéseket nyújtani, amikor a munkapiac egy kis szubvenci ó vagy egy kis szabályozás révén rájön arra, hogy olyan érték termelődik a munkapiacon fizikailag vagy másképpen fogyatékos személyek részvételével, hogy akkor már abban az üzemben, azon a munkahelyen, abban a családi gazdaságban több érték termelődik, min t amennyit a társadalom vagy a család vagy a közösség befektet abba, hogy egy fogyatékos személy, fogyatékos közösség emberi módra éljen. Azt mondom én ezzel a közgazdaságtan vagy a munkapiac nyelvével szólva, hogy a megtermelt marginális érték, a többleté rték, amit az a személy termel, magasabb, több, mint amennyibe belekerül ennek a létrehozása. Persze ehhez kell jó szándék, ehhez kell megértés, ehhez kell intézményrendszer és ezekben bizony sok társadalom fogyatékos. Nálunk is eredményekről lehet beszámo lni, a jelentés beszámol eredményekről, bár sok minden hiányosságról is, és ahogy Imre képviselőtársam mondta, persze, itt hurcoljuk negyven esztendőnek vagy mennyinek az elmaradottságát is; annak a társadalomnak a prioritásai mások voltak, acél és vas és más mi minden. Tehát a társadalom ott tart ma, hogy igyekszik, igyekszünk eljutni oda, ahol lehetnénk, ahol lenni szeretnénk.
