Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
963 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Ho rváth János úr, a Fidesz képviselője. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészség évtizedének programjáról beszélni, vitatkozni és véleményt cserélni, olyan gazdag és kifizetődő téma, hogy valóban mindannyian, akik ehhez hozzászólunk, c sak egyegy részletét, de fontos részletét érinthetjük. Örömmel maradtam a hozzászólók végére, mert közben az ember tanul is - én a tanulásnak nagy híve vagyok, igyekszem gyakorolni. Tehát annyi mindent tanulhattunk itt egymástól, engedtessék meg, hogy ily en kezdettel, ezzel a szemlélettel mondjam, amivel hozzá szeretnék járulni ehhez a témához. Nevezetesen ilyen profán módon teszem fel, kérdés formájában mondanivalómat, hogy igen, igen, tisztelt Országgyűlés, és mindez mibe kerül? Ezt nemcsak azért mondom, mert a szakmám közgazdász, úgy is teszem, mint egy érző ember, aki a családban, a közösségben, a nemzetben, a társadalomban él. Mibe kerül ez? Ezzel mindjárt összefüggő kérdés: és ki fizeti azt, amibe kerül? A használó, tehát az az egészségét megőrző szem ély - beteg vagy egészséges , aki megelőző programokban vesz részt tudatosan? Vagy pedig valahogyan a társadalom és a társadalomnak egy része, a közösség, az önkormányzat, vagy a jótékonysági egyesület, vagy a sportklub, amihez tartozik, vagy az egyházköz ség, vagy a zsinagóga, vagy valahol azok a közösségek, vagy pedig a kórházak, a betegpénztárak - el egészen odáig, hogy a Kincstár, a Pénzügyminisztérium, az Országgyűlés szavazza meg ezeket? Azért mondom ezt ilyen majdnem filozófusprofesszori módon, mert ez aztán elvezet minket a következő kérdéshez: ha nem a használó fizeti, akkor kicsoda? Akkor mennyi az újraelosztása - engedtessék meg, hogy ezt a szót használjam - az egészség szolgáltatásában, az egészség szférájában a mi társadalmunknak? Ugyanis, ha va laki - egy ilyen egyszerű, hogy is mondjam, falusi példa néha megengedhető, és ez a legvilágosabb - egészségesen él, és történetesen egészséges - vagy azért, mert egészségesen él vagy azért, mert az égiek olyan jók hozzá, hogy egészséges , ez a személy ny ilván hozzájárul a beteg, betegeskedő ember gyógyítási számlájához. (14.30) Ha másképpen nem, úgy, mint adófizető, mert egyformán fizetnek adót, és az egészséges által fizetett adó hozzá nem térül vissza, rá nem költi a pénzügyminiszter, az egészségügyi mi niszter vagy valamilyen kórház. Ez egy érthető példa, hogy újraelosztási következményei vannak az egészség programjának. Különösen amikor egy évtized távlatában gondolkodunk, akkor megéri, hogy ilyen távlatokat is lássunk. Az Országgyűlésben vagyunk! Ha a Magyar Orvosi Kamarában vagy valamilyen más medikus intézményben lennénk, nyilván a fókusz másutt lenne. Vagy ha egy közgazdasági konferencián, ahol én inkább otthon vagyok, vitatnánk meg ezt a témát, akkor még inkább ezt a vetületét élesíteném és fényesít eném. Itt azonban, amikor az egész képet kívánjuk látni, vagy elváratik tőlünk, hogy az egész képet lássuk, akkor ugyebár, képviselőtársaim, az is feladatunk- ezt szeretném javasolni , hogy mindezeket a szempontokat összeegyeztessük. Tehát azt, amit koráb ban hallottunk, még ezelőtt kéthárom órával, amikor a vita elkezdődött, majdnem olyan lelkesítő és lélekemelő megszólalások, hogy honfitársak, polgártársak, magyarok, legyünk egészségesek. Ezzel mindannyian egyetértünk, de ez aztán elvezet odáig is, hogy mik is ezek, mibe kerül, ki fizeti, mik az újraelosztási következményei; aztán az, hogy közben kiknek vannak olyan szándékaik, hogy erre a célra kevesebb forrás, pénz fordítódjék, vagy több. Magyarországon hogy is van? - valaki talán segítene nekem. A nemz eti jövedelemnek a 67 százaléka fordítódik az egészségügyre. Hadd jelentsem azt, amire viszont jól emlékszem, nemzetközi tanulmányaim mostanában oda vezettek, hogy az Amerikai Egyesült Államok - ugye, van egy ilyen nagy ország - nemzeti jövedelme igen nag y, de annak a nagy nemzeti jövedelemnek a 14 százalékát költi egészségügyre. 14 százalékát a 11 milliárdos GDPnek! Tehát mi a sokkal kevesebből is sokkal
