Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
961 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következ ik Surján László úr, a Fidesz képviselője. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Most ezt az előttem elhangzott két felszólalást hallgatva talán nem indokolt elmondanom, amit el szeretnék mondani, de azért elmondom : a délelőtti vitának egyes részeit bizony meglehetősen szomorkásan hallgattam. A téma, amiről beszélünk, ugyanis rendkívül komoly, mondhatni, tragikus az a helyzet, amit a magyar halálozás mutat. Nem tartom szerencsésnek, ha pártpolitikai csatározások tár gyává tesszük ezt a kérdést, mint ahogy ez megtörtént; méltatlan ez azokhoz az emberekhez, akik egészségüket szeretnék megőrizni, megmenteni, és méltatlan ahhoz a több mint 500 ezer emberhez, akik idő előtt haltak el az elmúlt évtizedekben, amint azt a KSH szakemberei kimutatták. Az általános vitában talán megengedhető, hogy egy hozzászólásban is szó essék ezekről az alapkérdésekről, amelyek a halálozást jelentik. Néhányan széttárják a kezüket, és azt mondják, hogy hát, ez a helyzet Magyarországon, ez van, itt vagyunk a sereghajtók között. Azonban ha az idő függvényében vizsgáljuk a magyar halálozási adatokat, akkor azt kell mondani, hogy ez egyáltalán nem törvényszerű, hiszen 1965ben olyan országok voltak előttünk - már úgy értve, hogy rosszabb halálozási mutatóval , mint Franciaország, Ausztria, Anglia, Németország, Belgium, csak úgy találomra kiemelve a sorból. Ma mindezek az országok sokkal jobb halálozási mutatóval rendelkeznek, mint mi. Nem valószínű, hogy a magyar társadalom genetikai állományában kö vetkezett volna be negyven év alatt olyan változás, ami föltartóztathatatlan korai halálozást jelentene; azt hiszem, ez teljesen tudománytalan megközelítés lenne. Ugyanakkor, ha már éppen a halálozásról beszélek, jó hírek is vannak. Az Európa Tanács minden évben felméri a tagállamok demográfiai mutatóit. A 2002re vonatkozó, ez év elején megjelent anyagból szeretnék idézni, Magyarországról a következőt írják: 1994ig a halálozási arányok három évtizeden keresztül nőttek, 2000ben, 2001ben javulás állt be, a 2001. évi halálozási arány mintegy 3 százalékkal jobb, mint az előző évi; a férfiak halálozási aránya jobban csökkent, mint a nőké, a leginkább szignifikáns csökkenést a középkorú férfilakosságban észlelték - tehát pont ott, ahol a legnagyobb volt, és mé g mindig a legnagyobb a baj ; az utóbbi két évben - ez 20002001 - a 3544 évesek körében 10, a 4559 éves korcsoportban mintegy 68 százalékos javulás állt be. (14.20) A csökkenés minden halálokra vonatkozott, de legszembetűnőbb az agyi érbetegségek eset én volt. Ez tehát azt jelenti, hogy a kilencvenes évek elején elindult a nemzeti strokeprogram, tíz évvel később itt látjuk az eredményét - van értelme tehát programokat indítani. Igen, sajnos, kedves képviselőtársaim, ezek időigényesek, tehát nem lehet e gy négyéves ciklusra leszorítani azt a kérdést, hogy lesze hatásuk vagy nem lesz hatásuk. Itt aztán megjelenik a politika mindenkori felelőssége, hogy ciklusonként mennyit vacakolunk, hogy a saját képünkre formáljuk a programot, vagy pedig annak tartalmi részeit folyamatosan visszük tovább. E tekintetben - ellentétben néhány képviselőtársammal - a mostani kormányt ugyan szidhatnám is, de inkább dicsérem, ugyanis fontosabbnak tartom azt, hogy az úgynevezett Mikolaprogram elvi és gyakorlati folytatásáról sz ó lehet. Mint ahogy sajnos a '9498 közötti időszakban az úgynevezett Kertaiprogram - vagy ha miniszterről neveznénk el, akkor másként mondanánk , fiókban tartása volt a jellemző, amiért, azt gondolom, utólag mindannyian elismerhetjük, hogy kár volt. Sze retnék egy kicsit vitába szállni Csáky képviselőtársammal. Ő azt mondta, hogy a folyamatok mintegy maguktól indultak el. Nem tudom, hogy ez magázási forma volte, hogy maguktól, mint Gógl miniszter úrtól, vagy tőlem, vagy Kökény miniszter úrállamtitkár úr tól, vagy pedig arra gondolt - később azt mondta , hogy spontán. Nem hiszem, hogy ez spontán folyamat volt. Az előbb említett '94es dátum azt jelenti, hogy '93hoz képest csökkent, '93 volt a csúcs. A kilencvenes évek
