Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
962 elején kikristályosodott a már nyolc vanas évek elején elkezdődött egészségügyi reformkoncepció, beleértve például az előbb említett nemzeti strokeprogramot, amely folyamatosan elkezdett hatni. Bizonyos hullámzástól eltekintve, a '93as csúcshoz képest, ami évi 150 ezres halálozást jelentett , most a 132 ezer körüli szinten vagyunk, ami azt jelenti, hogy itt igenis van egy csökkenés, de ebben a csökkenésben nem spontán folyamatok, hanem nagyon sok ember nagyon tudatos munkája húzódik meg. Egy kormány a szakemberek munkáját segítheti és ronthat ja. Nagy felelőssége, hogy mit csinál. De az a tény, hogy '93 óta javulnak a halálozási mutatóink, mindenképpen azt jelenti, hogy valamiképpen az az energia, amit a nyolcvanas évek második felétől meghúzott lélekharangok végül a gyakorlatba beültettek, műk ödik. Az idő nagyon szalad, pedig még néhány nagyon fontos dolgot szeretnék mondani. A felszólalásomban a leglényegesebb üzenet az lenne, ami ennek a programnak a további folytatása szempontjából üzenetet küld. Nevezetesen azokra az elemekre szeretnék rámu tatni, amelyek a családi állapot és az egészségi állapot között vannak, ezek ugyanis meglepő, drámai kapcsolatot tételeznek fel. Képviselőtársaim, én legalábbis meglepődtem azon az adaton, hogy a házasságon kívül született újszülötteknek kétszer annyi esél yük van kis súllyal a világra jönni, mint a házasságon belül születetteknek. A kis súlyú újszülött pedig, jól tudjuk, kockázatot jelent hosszú időre is, nemcsak a perinatális időszakra. Vagy ugyancsak fontos adat, hogy a szívinfarktus utáni túlélés esélyei ben a magányosoknak csak 50 százalék a túlélési esélye, szemben a házasok 80 százalékos esélyével. Nem a házasság mint jogintézmény játszik itt szerepet, mert azokra is vonatkozik a sikeresebb túlélés, akiknek közeli jó barátjuk van. Az elmagányosodás, ami ről itt több képviselőtársam szólt már, érhető tetten: a tartozom valakihez, fontos vagyok valakinek érzése az, ami jobb körülményeket teremt például a szívinfarktus túlélésében. Az ember társas lény, nem elég önmagának, és ha a körülmények megfosztják ett ől a társaságtól, nagyon nehéz - törvényi erővel nem is lehet , de a társadalmi légkör egészében, civil szervezetek, egyházi közösségek támogatásával lehet segíteni ezeken az eseteken, illetve jobb körülményeket lehet teremteni. A Duke egyetemen elvégzett egyik kutatás igazolta, hogy a magányosan élők másfélszer nagyobb valószínűséggel kapják meg a második infarktusukat, mint a családosok. Ugyancsak az említett egyetemen 1400 ember kórtörténetét átnézve koszorúérelzáródásos esetekben ötéves túlélést mérte k, és a házastársi és közeli barát nélküliek csoportjában háromszor annyian haltak meg, mint akik szerencsésebb körülmények között voltak. A stockholmi egyetemen a szívizomelhalás vizsgálata során azt tapasztalták, hogy még a befejezett házasságnak is van ilyen hatása, tehát az özvegyek túlélési esélyei is jobbak, mint a magányosan élőké. Kedves Képviselőtársaim! Engem ezek az adatok arra késztetnek, hogy szorgalmazzam ehhez a Johan Bélaprogramhoz kapcsolódva olyan családsegítő programok megindítását, amelyek kiterjednek a házasságra való felkészülésre, az ifjúság nevelésére, más vonatkozásban pedig a Magyarországon létező - jó szakemberekkel rendelkezünk, tehát jó szakmai háttérrel bírunk - családsegítő tevékenység minél intenz ívebb támogatására. Nem része most ennek a vitának vagy megbeszélésnek az, hogy e tekintetben konkrét javaslatokat tegyek. Most azt éreztem feladatomnak, hogy rámutassak erre az összefüggésre, amely eléggé kimarad ezekből a nagyon szakmai programokból. Pél dául a Mikolaprogramban az agyérbetegségeknél a család mint az elszenvedője szerepel az egyik családtag gutaütésének, agyi folyamati károsodásának. Ez igaz, a családra nézve óriási terhet jelent, ha egy ilyen beteget kell ápolnia, de nemcsak ez a szerepe a családnak, ennél sokkal több. Remélem, hogy tovább tudjuk folytatni azt, hogy a családok megsegítésével is javíthassuk a magyar lakosság egészségi állapotát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
