Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HERCZOG EDIT (MSZP):
940 tisztálkodóhelyiségekre, a munkahelyi étkezdére, a mu nkahelyi orvosi rendelőkre vagy a vállalat üdülési és sportlétesítményeire fordított kiadásokat. Mind az idősebb, mind a középnemzedék véleménye egyöntetű abban, hogy ma lényegesen gyengébb és rosszabb a munkahelyek egészségmegőrző lehetősége, mint tizenöthúsz esztendővel ezelőtt. A munkahelyek nagyobb szerepvállalása nélkül, aminek megkövetelésétől visszariadtak a program megfogalmazói, elképzelhetetlen ennek a nemzeti programnak a teljesítése. És ahogy néztem kezdetben az itt ülők arcát - szocialista és szabad demokrata képviselőkre gondolok , bizony mindazon kifogások, amelyeket én itt most megfogalmaztam, korábbi felszólalásaikban az előző ciklusokban ugyanúgy jelen voltak - ezzel is szembe kell néznünk, akár itt, akár ott ülünk. És tulajdonképpen abba n a reményben fejezem be felszólalásomat - és ebben egyetértek Csáky András MDFes képviselőtársammal , hogy mindezek ellenére mégis meg kell próbálnunk a lehetetlen helyzetben a lehetségest megoldani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokba n.) (Nagy Nórát a jegyzői székben dr. Füle István váltja fel.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Normál felszólalásra megadom a szót Herczog Editnek, a Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. HERCZOG EDIT (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egészségügyi szakemberként szeretnék ehhez a programhoz hozzászólni, viszont nagyon komolyan gondolom, hogy az egészség nem a betegségekből bennünket meggyógyít ó ágazati szakemberek dolga, hanem minden magyar állampolgárnak van tennivalója. Hozzászólásomban először is gratulálni szeretnék a kormányzatnak, hogy ezt a programot prioritásként kezeli, hogy az elődök munkáját, az előző miniszter - aki szintén itt van - munkáját, tapasztalatait felhasználva azt folytatja, és azt is, hogy hosszú távon gondolkodik. Kicsit sajnálom ugyanakkor, hogy az egészséggel kapcsolatos kérdéseket nyilván a minisztérium, amelyik készítette, az Egészségügyi Minisztérium, elsősorban az egészséghez való jog felől közelíti, és az egészségügy szempontjából válaszolja meg a kérdéseket. Ezért is kértem szót. Az én álláspontom szerint ugyanis, ha egészségvédelemről beszélünk, megkerülhetetlen a szó: felelősség, az egyén felelőssé ge a minél hosszabb élet, és ezen belül az egészséges élet területén. Az egyén felelőssége családja, gyermekei, szülei felé, hogy egészségét megőrizve minél hosszabb ideig élhessen köztük teljes értékű életet. Az egyén felelőssége a társadalom felé, hogy e gészségét őrizve, alkotó, dolgozó emberként a munkaerőpiacon maradhasson, és ne a kórházak, sztkk folyosóján kelljen életét tengetnie. Másfelől közelítve ugyanezt: a család felelőssége, hogy bármely családtagjukat szeretve, egymásra odafigyelve ne csak a betegség kialakulása után szeressük egymást annyira. Hány családot ismerek én, és hány családot ismernek önök, tisztelt képviselőtársaim, ahol tudomásul vesszük, hogy egészségesek vagyunk, hogy hajtunk, hogy rohanunk, hogy nincs egy percünk sem megállni, é s akkor, amikor bekövetkezik a betegség, akkor rájövünk, hogy az egymásra fordított idő milyen nagyon fontos, hogy az együtt töltött percek sokszor milyen hatalmas értéket képviselnek az életünkben. Az iskola, az óvoda felelőssége, hogy a gyermekek már egé szen korán megtanulják, felismerjék saját felelősségüket, és tudatos, egészséges életet élő felnőttekké válhassanak. És a munkahelyek felelőssége, hogy a náluk dolgozó ember minősége ne változzon, ne csökkenhessen a munkahelyen eltöltött idő során. Míg nál unk a munkahelyi egészségvédelem többékevésbé kimerül a nem túlságosan megbecsült munkavédelem területén, addig tőlünk nyugatabbra láthatunk más példákat is.
