Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László):
941 Szeretném önökkel megosztani azt a munkahelyi élményemet, ami saját élmény, tehát egészen konkrét élmény. Egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol a dolgozók minősége a minőségbiztosítás részét képezi. Ez azt jelenti, hogy a vállalat nem kizárólag a termékei minőségét garantálja ISO, HACCP és nem tudom, milyen minőségbiztosítási rendszerekkel, hanem a ter melőeszközei és ezen belül elsősorban a nála dolgozó emberek minőségét tekinti értéknek. Úgy gondolkodik, hogy jelentős megtakarítást eredményez akkor, ha jól képzett, megbecsült munkatársai hosszú évekig egészségesen nála dolgoznak, ugyanúgy, mint ahogy p ersze az is értéket jelent egyegy vállalatnál, ha a gépeit nem kell túlságosan gyakran kicserélni. Én úgy látom, a magyar vállalatok messze vannak attól a példától, ahol ki van írva a vállalat kapujára, hogy 1533 napja nem történt semmilyen betegség a vál lalatnál. Mi ezt nem tekintjük ilyen komoly értéknek. Képzeljünk el egy ilyen helyzetet Magyarországon, ahol büszke arra egy vállalat, hogy nála nincsenek foglalkozási ártalomból keletkező betegségek, vagy lényegesen kisebb számban vannak, mint nálunk. Men nyire természetesnek vesszük mi, tisztelt képviselőtársaim, hogy foglalkoztatási ártalom márpedig van, és mennyire természetesnek vesszük, hogy egy ember, aki húsz évet a bányában dolgozott, az nem képezhető át másra, mert nem elég egészséges ehhez. (11.40) Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a mi felelősségünk, hogy ez a tudatváltozás a munkahelyeken is megtörténjen. Miért mondtam el mindezt? Azért, mert úgy érzem, hogy a magyar társadalom még nem tekinti saját egyéni felelősségének az egészség megőrzését, hanem ezt kizárólag az egészségügy felelősségének érzi. Sőt, még fokoznám is ezt a helyzetet: néha örkényi egyperces típusú beszélgetéseknek lehetünk fültanúi, teljesen átlagos munkahelyeken, iskolákban, bárhol, ahol a közbeszéd kialakulhat. Mondok néhány köznapi beszélgetést önöknek: “Az semmi, képzeld el, nekem még nagyobb bajom van!” És erre büszkék vagyunk, hogy nekünk még egy kicsit nagyobb bajunk van. Vagy egy másikat mondok: “Nem kezelt elég komolyan az orvosom, de bezzeg, majd ha magasabb lesz a vé rnyomásom, akkor majd tudja, hogy neki mennyi dolga lett volna velem. Majd én megmutatom, hogy én tényleg beteg vagyok.” Teljesen átlagos köznapi beszélgetések ezek, tisztelt képviselőtársaim? Úgy gondolom, mindannyian a saját példáinkból tudunk mondani il yet. Szerintem, ezen kell változtatni, hogy majd azt mondhassuk, nekem már a statisztika szerint régesrégen meg kellett volna halnom, betegnek kellett volna lennem, szemüvegesnek kellett volna lennem, és ki kellett volna esnem a munkaerőpiacról, és én itt vagyok, alkotok, egészséges vagyok, és fel vagyok arra készülve, hogy még tovább dolgozhassak, és a családom körében boldogan élhessek. Még egyszer tehát: úgy ítélem meg, hogy az egészség megőrzése az egyén, az iskola és a munkahely felelősége. A betegség megelőzése, illetve a kialakult betegség kezelése, gyógyítása az egészségügy felelőssége. Véleményem szerint ennek a programnak hatásaként elsősorban ezt az üzenetet kell nekünk a társadalom felé átadni, ez a mi politikai felelősségünk. A Johan Béla egész ségügyi program, úgy érzem, jó útravaló ehhez, a monitorozás lehetővé teszi, hogy két év múlva szembenézzünk saját magunkkal és mostani vállalásainkkal. Váci Mihály soraival szeretném zárni: nem elég az útra lelni, de menni, menni kell. Ha mi továbbmegyünk azon az úton, amelyhez az útravalót a Johan Béla egészségügyi program nyújtja számunkra, akkor úgy gondolom, képviselőtársaim, hogy mindazok, akik ezt az anyagot előkészítették, mindazok a képviselők, akik most itt ezt a teremben megvitatják, és mindazok a képviselők, akik majd ezt néhány hét múlva meg fogják szavazni, egyszer büszkék lesznek arra, hogy ebben a parlamentben ennek az országgyűlési határozatnak a megszavazásakor parlamenti képviselők lehettek. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mand ur László) :
