Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 4 (54. szám) - Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
939 előjelek is, hiszen az egészségügy iránti fokozott felelősség nem minden esetben jellemezte a tisztelt Ház többségi döntéseit. Erre mondok néhány példát most. Néhány hónappal ezelőtt utasította el azt a lehetőséget az Orszá ggyűlés, hogy az uniós szabványok szerinti, tehát a jelenleginél lényegesen nagyobb terjedelmű feliratok figyelmeztessék a cigarettásdobozokon a dohányzás veszélyeire a cigarettát vásárlókat. Hangsúlyozom, hogy uniós taggá válásunkkal egyidejűleg mindenkép pen vállalnunk kell a jelenleginél nagyobb felületű figyelmeztető jelzést a cigarettásdobozokon, azaz nyugodtan be lehetett volna előre vezetni ezt az uniós előírást Magyarországon, mint ahogyan már számos területen alkalmazkodunk az uniós elvárásokhoz. Va jon várhatóe komoly előrelépés a dohányzási szokások programban elvárt visszaszorítása terén, ha még ezt az egyszerű, a költségvetésnek semmilyen pluszkiadást nem okozó döntést sem hozta meg az Országgyűlés? (11.30) Szintén néhány hónappal ezelőtt olyan d öntéseket hozott a tisztelt Ház, amely lényegesen megnövelte a HIVvírus terjedésének a veszélyét. Ismeretes, hogy a fertőzés terjedését kilenctized részben a drog bevitelére használt injekciós tűk, illetve a homoszexuális kapcsolatok okozzák. Nos, az Orsz ággyűlés azáltal, hogy megszüntette a 1418 év közötti serdületlenekkel vagy serdülő, de még nemi azonosságtudat nélküli gyermekekkel szexuális kapcsolatot létesítő homoszexuálisok korábbi büntethetőségét, elősegítette ennek a szörnyű vírusnak a terjedését . Hasonló módon ezt cselekedte a droghasználat és drogterjesztés korábbi büntetési tételeinek az enyhítése során is. Bármilyen hangzatosak és tetszetősek legyenek ezek után a vírus visszaszorítására vonatkozó célok ebben a programban, ezek bizony teljesíth etetlennek tűnnek, hiszen a gyakorlatban ezzel ellentétes irányú jogszabályokat alkot az Országgyűlés többsége. Tisztelt Ház! Mélységesen egyetértünk azzal a céllal a programban, miszerint “már a fogantatástól kezdve mindenkinek biztosítani kell az egészsé ges élet lehetőségét”. Ezen a téren Magyarország valóban a világ legelmaradottabb országai között foglal helyzet, statisztikák szerint csak Maliban, Szudánban és Etiópiában hozzánk hasonló arányú a már megfogant életek felnőtté válásának az esélye. Ezekben az országokban - Magyarországhoz hasonlóan - a megfogant életeknek csak alig több mint a fele éri meg a felnőttkort, ott a magas magzati és gyermekhalandóság, nálunk pedig a sok művi abortusz tizedeli meg a fejlődésnek induló emberi életeket. A számszerűl eg közel azonos továbbélési arány mögött azonban nálunk hátrányosabbak az életben maradtak biológiai tulajdonságai, mert míg ezekben az afrikai országokban csak a betegségeknek, olykor nélkülözéseknek jól ellenálló megfogant életek érik meg jobbára a felnő ttkort, addig minálunk a művi abortusz akár a leginkább életképes magzatok életét is elveheti. Az Országgyűlés ebben az ügyben is olyan jogszabályokat alkotott, amelyek nem segítik, hanem inkább lehetetlenné teszik a programból idézett helyes cél elérését. Egyetértek, tisztelt Ház, a programnak azzal a társadalompolitikai céljával, miszerint “figyelmet kell fordítani a szektákra” és “az antiszociális értékeket képviselő csoportokra és mozgalmakra”. Én is átérzem a szektásodás, illetve a társadalomtól történ ő elfordulás más jelenségeinek a veszélyeit, de sajnos itt is azt kellett tapasztalnom, hogy az Országgyűlés, az Országgyűlés többsége jelenleg előnyben részesíti a szektákat a hagyományos történelmi egyházakkal szemben. Nem szükséges másra utalnom, csak a rra a vitára, miszerint a tisztelt Ház nem a hívek arányában osztaná szét a felekezetek állami támogatását, hanem egyes szektáknak négyszerötször annyi támogatást nyújtana egy hívőre vetítve, mint a történelmi egyházaknak. Nem sorolom tovább azt a bőséges és szomorú példatárat, amelyik azt igazolja, hogy hiába szavazza meg a tisztelt Ház a jobbik kezével ezt a nemzeti programot, ha balkézről ezzel ellentétes hatású jogszabályokat alkot a jövőben. Elégtelennek és rövidnek érzem a programban a munkahelyek eg észségmegőrző szerepének a megítélését. Ezen a területen pedig pénzügyi szemléletváltozásra is szükség van, mert az adóhatóságok csak részben ismerik el termeléshez szükséges ráfordításnak az öltözőkre,
