Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 25 (52. szám) - A pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
775 (13.00) Ezek között a szakmai érvek között természetesen megfogalmazódtak kritikai észrevételek, amely kritikai észrevé telekre vonatkozóan azt tudom mondani, hogy mindegyike építő jellegű volt, mindegyikből kiérződött a jó szándék. Ezek közül a kritikai észrevételek közül néhányat szívesen meg is fogadunk, néhánnyal talán vitatkozom, és ha szabad, akkor ezt részben most te nném. A legutolsó felszólalás kapcsán is, de az általános vitában és a módosító javaslatok megfogalmazásakor is megjelent az a vélemény, hogy miért nem készítettünk önálló törvényjavaslatot erre a területre vonatkozóan. Való igaz, lehetett volna ezt a mego ldást is alkalmazni. Mi úgy gondoltuk, hogy talán szerencsésebb most, ha nem ez történik, de azt nem tartom kizártnak, hogy esetleg a későbbiek során, amikor, mondjuk, elénk kerül az új büntető törvénykönyv vagy az újonnan hatályba lépő büntetőeljárási tör vényből már megfelelő tapasztalatokat lehet levonni, illetve a most elfogadandó törvényjavaslat kapcsán a szakmai tapasztalatok azt mondatják majd a tárca szakértőivel, hogy indokolt az önálló törvényjavaslat egységbe foglalása, akkor elképzelhető, hogy ér demes megvalósítani és megtenni. Nagyon jó volt hallani, hogy a különböző bizottságokban lefolytatott vitákat követően szinte majdnem mindegyikben - egykettő kivételével - egyhangúan támogatták a kormánypárti és az ellenzéki képviselők a törvényjavaslat e lfogadását. Ilyen volt az emberi jogi bizottság, az ifjúsági vagy az önkormányzati bizottság. Úgy gondolom, hogy ez megnyugtató. Nyilván a szakmai színvonalát tekintve ez egy biztató előjel a törvényjavaslatra vonatkozóan. Néhány képviselő úrnak az általán os vitában elhangzott véleményével kapcsolatban néhány gondolatot, ha szabad, szívesen elmondanék. Avarkeszi Dezső képviselő úr utalt arra, hogy ha nincs korszerű pártfogó felügyeleti rendszer, akkor nem lehet szó alternatív büntetésekről. Való igaz, nagyo n egyetértek ezzel a véleménnyel. Ahhoz, hogy a viszonylag egyoldalú, elsősorban a szabadságvesztés büntetésre építő büntetőpolitikát megváltoztassuk, és más büntetőszankciók alkalmazására sor kerülhessen a büntetőjogban, elemi szükség van arra, hogy egy k orszerű pártfogó felügyeleti rendszer működhessen Magyarországon, amelynek megvannak ma is a törvényes keretei nagyjából, de – mint tudjuk – a gyakorlatban ez a rendszer most igazából nem működik. Többen említést tettek azokról a nagyon korszerű történelmi hagyományokról, amelyek a magyar pártfogói rendszert végigkísérték. Többen fölhozták azokat a neves, nagyszerű jogászelődöket – Deák, Angyal, Finkey vagy Eötvös nevét említhetném itt – , akiknek a nevéhez fűződött annak idején a pártfogói rendszer kialakul ása. Többen is megemlítették, hogy ez talán az egyik legkorszerűbb volt annak idején Európában. Tehát jó példák vannak előttünk, ezeket a példákat talán érdemes követnünk. Arató képviselő úr tett említést egy nagyon lényeges dologról, legalábbis vélemény s zerint nagyon lényeges dologról: a büntetőeljárások elhúzódásának, az előzetes letartóztatások eltúlzott alkalmazásának káros voltáról, és azt hiszem, hogy neki ebben nagyon sok tekintetben igaza van. Ha egy korszerű pártfogó felügyeleti rendszer működik, akkor talán ezt a legsúlyosabb kényszerítő eszközt a hatóság részéről talán kisebb számban lehet majd alkalmazni. Egyébként az új büntetőeljárási törvény egyértelműen ezt szorgalmazza. Itt hadd említsek meg egy példát! Nemrégen Magyarországon járt a finn i gazságügyminiszter úr, aki beszámolt arról, hogy Finnországban nagyon komoly eredményeket sikerült elérni a büntetésvégrehajtás és az egész büntető szankciórendszer tekintetében. Amikor erről részleteiben is alkalmunk volt eszmét cserélni vele, akkor kid erült, hogy ők elsősorban a jelenlegi, mindenki által elfogadott, korszerű viszonyokat és arányait tekintve a magyarhoz képest nagyjából feleakkora vagy még akkora nagyságot sem jelentő, végrehajtható szabadságvesztésre elítéltek számát, ezt a büntetőpolit ikát a társadalom úgy tudta leginkább támogatni, hogy a büntetőeljárások kapcsán sikerült érvényre juttatni azokat az elveket, amelyeket mi is fontosnak tartunk, így az eljárás gyorsaságának növelését, azaz minél előbb a tettes kézre kerítését és a vele sz emben lefolytatandó eljárás véghezvitelét, végigvitelét tartották lényegesnek, másrészt pedig a nyomozás
