Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 25 (52. szám) - A pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
774 A törvényi szintű szabályozás kell hogy kiterjedjen a pártfogó felügyelői szolgálat szervezeti felépítésére , illetve arra a miniszteri irányítási jogra, amelyet nem tartalmaz a törvényjavaslat, csak utalásszerűen, amennyiben utalásnak tekintjük azt a mondatot, hogy a miniszter gyakorolja a munkáltatói jogokat a pártfogói felügyelői szolgálat vezetője felett. Sz erencsésebb lenne önálló törvénnyel szabályozni ezeket a kérdéseket, hiszen ha a hatályos jogtár törvényei között fog kutatni majd a pártfogói felügyelet iránt érdeklődő jogalkalmazó, akkor valószínűleg a címmutató alapján önálló törvényt nem fog találni, hiszen ez a törvényjavaslat nem tesz mást, mint különböző törvényekben elhelyezett szabályok módosításával e jogintézmény szabályozásának tagoltságát meghagyja. A törvényi szintű szabályozás mellett szóló érv az is, hogy a pártfogó felügyelők a büntetőeljá rás során nagyobb és felelősségteljesebb feladatot kapnak, illetve ilyen jellegű kötelezettséggel ruházza fel őket a már elfogadott büntetőeljárási törvény. A pártfogó felügyelők ugyanis a büntetés kiszabását vagy intézkedés alkalmazását megelőzően vélemén yt kötelesek adni a bíró, illetve az ügyész számára. Amennyiben a szolgálatnak ezt a kézi vezérlésű irányítását meghagynánk, abban az esetben a büntetőeljárástól idegen megoldás keletkezhetne, hiszen az ily módon közvetlen miniszteri irányítás alatt álló p ártfogó felügyelői szolgálat a büntetőeljárás menetében olyan kiemelkedő szerephez jut, amellyel közvetve a büntetőeljárás is befolyásolható. Valahol úgy érzem tehát, hogy érintkezik ilyen módon a két hatalmi ág, amely persze csak elméletileg hozhat létre ilyen összeférhetetlen helyzeteket, de mindenképpen a jogi szabályozás szintjén ezeket ki kell szűrnünk. Ezért tehát a módosító javaslataink közül az 5. számú úgy rendelkezik, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatról önálló törvényt kell alkotni. Ennek foly ománya az a további módosító javaslatokban megjelenő elképzelésünk és indítványunk, hogy a törvény hatálybalépését néhány hónappal későbbre tegyük, természetesen a heti ülésezési rend mellett, amennyiben a pártfogói felügyelet felállításáról szóló törvény elfogadható még a tervezett hatálybalépés előtt, ebben az esetben a módosító javaslatok elfogadása már nem fontos kérdés. A módosító javaslatok közül a nevemmel fémjelzett módosító javaslat azt a célt szolgálja, hogy a pártfogó felügyelői vélemény beszerzé se ne legyen a bíróság kötelezettsége minden esetben, amennyiben a bíróság az elítéltet feltételes szabadlábra kívánja bocsátani, tehát szabadlábra helyezi. Ennek egyébként praktikus oka is van az elméleti okok vagy alapvetés mellett - praktikus ok az, hog y évente mintegy 78 ezer elítélt kerül feltételes szabadlábra. Ez azt jelentené a törvényjavaslatban foglalt szabályozás mellett, hogy minden esetben a pártfogó felügyelői véleményt a büntetésvégrehajtási bírónak be kellene szereznie, illetőleg amennyibe n több esetben vetődik fel ez a kérdés, akkor több esetben kell ilyen véleményt beszerezni. Tehát vélhetően olyan munkaterhet jelentene a felállítandó pártfogó felügyelői szolgálat részére, amelyet csökkenteni tudunk azzal, hogy bírói mérlegelésre bízzuk e nnek a kérdésnek az eldöntését. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Nem látok több jelentkezőt. Kérdezem az államtitkár urat, kíváne a vitában elhangzottakra v álaszolni. Igen, öné a szó, államtitkár úr. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Nyugodtan kijelenthetem, hogy kimondottan jó érzés volt végighallgatni azt a vit át, amely a pártfogó felügyelői szolgálatról szólt itt a parlamentben; mind az általános vitában, de a most elhangzott felszólalás alapján is mondhatom azt, hogy kimondottan érdemi, szakmai vita folyt erről a nagyon fontos kérdéskörről, és a néha túlpoliti zált parlamenti vita kapcsán időnként felüdülésnek érzi az ember, ha elsősorban szakmai érvekkel találkozik.
