Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
543 az egészre, sőt az egészen belül egyes részletekre is kiszámítani. Ez lehetséges, de nem csak az agrárszektoron belül, hogy hogyan is alakul ez majd a kisüzem és a nagyüzem, a kisgazdaság és a kertgazdaság vonatkozásában. Tisztelt Ház! Együtt voltunk éveken át, erről a témáról tanácskoztunk és vitatkoztunk, talán nem tetszenek rossz néven venni, hogy hányszor utaltam én a magam kisgazda és paraszti és őstermelői múltamra, gyökereimre és tudományos érdeklődéseimre is. Mindazokat most csak azért említem, hogy érzékeltes sem: számomra ez nem csupán az a politikai teátrikus valami, amit időnként tapasztalunk és gyakorolunk ebben a Házban, ez valóban forrásokat, jövedelmeket jelent, tehát mibe kerül. De továbbmegyek: mibe kerül mindez a fogyasztónak? Ugyebár az agrártermelés elsősorban élelmiszer, és táplálja a népességet, mindnyájunkat. Hogy is lesz ennek következtében? Az árak hogyan alakulnak? Magasabbak, alacsonyabbak? Miért és hogyan? Ugyancsak kiszámítható, tisztelt képviselőház. Még továbbmegyek, és talán ez a legáltal ánosabb kérdés: mibe kerül az adófizetőnek? Mindnyájan adófizetők vagyunk, a Kincstárba begyülemlik az a nagy halom vagy sok nagy kalap pénz, és abból különböző nemes és kevésbé nemes célokra fordítunk, allokálunk forrásokat. Az adófizető részéről nézve va n itt egy újraelosztás. Jó volna megint csak tudni, hogy mennyit is jelent ez. Hogy is nézzünk egymás szemébe mint fogyasztó és termelő? Mert igaz ugyan, hogy a termelő is fogyasztó, és ő maga is megveszi néha a másik terméket, vagy ha elfogyasztja, akkor költségnek számít az, amennyiért eladhatta volna. Ez már közgazdasági analízis, nem szabad ebbe belemennem. De mégis érzékelhető az, hogy ezeket a mennyiségeket jó volna látni. Azután jó volna látni azt, hogy a juttatások - vagy mondjuk csak azt a kifejezé st, amit itt használtunk, hogy szubvenció vagy intervenció - összege milyen mértékig piaci jellegű és milyen mértékig juttatás jellegű. Engedtessék meg, hogy egy példát mondjak, hogy ez világos legyen, mert nagyon fontos, hogy világos legyen. A kormányzatt ól, az állami költségvetésből jövő forrás - mondjuk, használjuk ezt a szót: forrás - olyan, ami teljes egészében juttatás lehet, de lehet olyasmi is, amely támogatás majdan visszafizetendő. Visszafizetendő részben, felében vagy valamilyen hányadában? Lehet , hogy ez csak kölcsön vagy hitel? Nem is szabad mondanom, hogy csak - kölcsön vagy hitel? Vagy olyan kölcsön vagy hitel, amelyik koncessziós kamattal egy évig vagy öt évig? Mert ha az a koncessziós kamat egy évig érvényes, akkor az alatt az egy év alatt s záz forintonként, mondjuk, öt forint a két kamat közötti különbség, a juttatásérték, de ha ez öt évig tart, akkor ötször annyi, sőt kamatos kamattal számítva nagyobb. Milyen jó volna, ha mindezt tudnánk, és a kormányzat valóban segíthetne a törvényhozónak, hogy jobban érezzük magunkat, amikor erről vitatkozunk és amikor ennek a megszavazására készülünk. Még egykét lépéssel továbbmegyek, tisztelt Ház. Ebben a kérdésben hasznos volna tudnunk azt, hogy az agráripari rendtartás felé haladó ország és társadalom hogy is áll a földtulajdon és a földbérlet kérdésével. Ahogy végigolvastam ismételten ezt az irományt, bizony a tulajdon és a bérlet kérdése - ezek a szavak ismételten előfordulnak , nincs arra idő, hogy bizonyítsam, hogy mennyire nem kielégítő számomra. Gondolom, ha tovább érvelhetnék, többen egyetértenek velem, hogy bizony jobb a tulajdon felé való haladás, és olyan jelzőket adni a juttatások és rendelkezések és rendtartások nyomán, ami a tulajdon felé vezet és nem a bérlet felé. A bérlő bérel öt évre, tíz évre, húsz évre, még ha generációkon át is, de még mindig nem azonos a földdel való azonosulás, mint abban az esetben, ha tulajdonos. Jó volna, amikor a rendtartásról beszélünk, ha ez is világosabban kitűnne. Végül is az időm lejárta felé engedtessék m eg, hogy azt mondjam: a családi gazdaságról való beszélgetésünk, irományaink, vitáink annyi pozitív érvet hoztak, termeltek, teremtettek az elmúlt évek során, hogy kívánatos volna. Engedtessék meg, hogy melegen ajánljam, nagyon melegen ajánljam, hogy bármi kor a törvényhozás vagy a kormányzat az agrárrendtartásról beszél, akkor legyen része a családi gazdaság mint termelőegység. Most nem politikai és nem szociológiai és nem más szempontból nézem, hanem úgy, mint jó hatásfokú termelőegységet.
