Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FILLÓ PÁL (MSZP):
510 legyen, hanem kiegyensúlyozott viszonyokra, kiegyensúlyozott szabályozás ra kell hogy törekedjen a munka világában, a munka világát illetően. Az a fejlemény, hogy folyamatosan és következetesen gyengítik az üzemi tanácsok jogosítványait, megbontja ezt az egyensúlyt, ráadásul gyengíti a munkavállalók képviseletét a munkahelyeken , a munka világában. Nem tartjuk helyesnek, nem tartjuk jónak ezt a törekvést. Nem véletlenül mondtam, hogy úgy látszik, még mindig adósnak érzik magukat a választási kampányban nyújtott szakszervezeti támogatásért, és így aztán kritika és gondolkodás nélk ül vesznek át olyan ötleteket tőlük, melyeket kétségkívül megtárgyaltak velük - no de hát az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kik vannak ott? A kormány van ott, a munkáltatók és a szakszervezetek. Megkérdezte vajon valaki az üzemi tanácsokat erről, hogy ő k mit gondolnak róla? Megkérdezték vajon a munkavállalókat részletesebben, hogy ők az üzemi tanácsok szerepét hogyan látják, látjáke értelmét, látjáke hasznát, egyetérteneke azzal, hogy ezt a jogosítványt szűkítik? Nem. Önök egy elfogult fél álláspontjá t képviselik egy olyan kérdésben, olyan vitában, ahol több szereplő, több érdek arányos, kiegyensúlyozott képviselete és szabályozása lenne a dolga a kormánynak, és meggyőződésem szerint lenne a dolgunk nekünk is. Erre próbáltam fölhívni a figyelmet, nem m inősítésekről volt szó. Képviselő úr, ha más a véleményünk, és ennek egyértelmű formában adunk hangot, attól azok még nem kinyilatkoztatások, minősítések, hanem másként gondoljuk. Köszönöm szépen a szót. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra következik Filló Pál, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó. FILLÓ PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen. Remélem, már többször nem kell szót kérnem. Igen tisztelt képviselőtársam, örülök annak, hogy belátta, sok előremutató ré sze is van ennek a törvényjavaslatnak, ebben teljesen egyetértünk, és azt hiszem, ha így fogunk a jövőben gondolkodni, akkor ezzel nem lesz különösebb probléma. Ugyanakkor az üzemi tanácsok vonatkozásában szeretném képviselő úr figyelmét felhívni arra, hog y nemsokára kezdjük egy olyan törvénytervezetnek a tárgyalását, amely pontosan kiterjeszti az üzemi tanácsok lehetőségét, és olyan nemzetközi cégeknél is meg fogjuk ezt teremteni, ahol eddig erre nem volt mód. (Dr. Őry Csaba: Ezt hívják szocialista követke zetességnek.) Úgy gondolom, hogy ilyen helyzetben eléggé furcsa és visszatetsző dolog az üzemi tanácsok jogainak a korlátozásáról beszélni. Amit pedig képviselő úr elmondott, valóban egyetértek önnel: sajnos nagyon sok kis cég van - sajnos vagy nem sajnos, ez a gyakorlat , ahol nincs szakszervezet, de szeretném elmondani, hogy ezeknél a kis családi vállalkozásoknál természetesen üzemi tanács sincs. Tehát egyik sincs ott, sem a szakszervezet, sem az üzemi tanács, tehát őket ez a dolog ilyen szempontból absz olút nem érinti, és erre hivatkozni, úgy gondolom, nem igazán célszerű a vitában. Úgy gondolom, hogy a szakszervezeteknek is és az üzemi tanácsnak is megvannak a jogosítványai, ezekkel a jogosítványokkal élni tudnak, itt szó nincs arról, hogy bármelyiknek a jogosítványai olyan mértékben korlátozva lennének, ami lehetetlenné tenné az érdekérvényesítést. Ugyanakkor viszont szeretném leszögezni, hogy itt alapvetően nem vagy nem csak szakszervezeti érdekről van szó, hiszen azért ne felejtse el, képviselő úr - ö nnek ezt egyébként jobban kellene tudni, hiszen szakszervezeti múlttal is rendelkezik , hogy a szakszervezetek mögött munkavállalók állnak, és a szakszervezetek az esetek 99 százalékában a munkavállalók, a magyar dolgozók, a bérből és fizetésből élők érde keit képviselik ezeken a tárgyalásokon. Tehát nagyon furcsa dolog azt mondani, hogy itt van valami elkülönült szakszervezeti érdek, ami kimondottan a szakszervezetet illeti, és nem azokat képviselik, akik megválasztották őket. (Az elnök a csengő megkocogta tásával jelzi az idő leteltét.) Úgy gondolom, ezt el kellene most már felejteni.
