Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
500 kifogásunk ellene, csak éppen értelmetlen, mert felesleges olyasmit szabályozni, ami egyébként benne van a törvényben. Ugyanez a helyzet a munkaszerződés írásbeliségére vonatkozó szabállyal, hogy er ről a munkáltatónak kell gondoskodni. Le lehet ilyet írni, de eddig is kötelező volt az írásbeliség, és ki a fene gondoskodott volna róla, ha nem a munkáltató, hisz ő teszi az ajánlatot a munkavállalónak. Nyilvánvalóan olyan dolgot szabályoz a törvény, ame ly értelemszerűen eddig is benne volt. De megint csak azt tudom mondani, ha valakinek az a mániája, hogy ezt így kell kimondani, ám tegyük. Ismét az a helyzet, hogy ártani nem árt, használni sem használ a korábbihoz képest többet; úgy tűnik, mintha tettünk volna valamit. Végső soron túl sok nem történt, mondhatnám azt is, hogy az ilyen típusú szabályozások a lázas semmittevés tipikus eseteinek nevezhetők. Tetten érhető viszont a romboló szándék abban a most már, azt kell mondanom, hogy következetes lépéssor ozatban, amely az üzemi tanácsok jogosítványainak a gyengítésében nyilvánul meg. Nem érdemes ebbe hosszan belemenni, sokszor volt már szó erről itt a Házban is; aki foglalkozik munkajogi szabályozási kérdésekkel, annak a számára nyilvánvaló, hogy a képvise leti és a participációs jogok két nagy csoportját jelentik a munkavállalók és a munkaadók közötti viszonyrendszerben. Mindkettő fontos, és bizonyos értelemben úgy tűnik, hogy ezt a tárca is így gondolja, hisz az előttünk lévő és a mai napon tárgyalandó más ik törvényjavaslat épp az európai üzemi tanácsra vonatkozó szabályozást kívánja bevezetni a magyar munkajogban - egyébként nagyon helyesen. Ebből úgy tűnik, mintha az üzemi tanács és intézménye valamilyen fontos intézmény lenne, mintha a participáció, a mu nkavállalók részvétele a vállalatok vezetésében, irányításában fontos jogosítvány lenne, és kétségkívül nemzetközi szerződések, egyezmények szólnak erről hasonló értelemben, hasonlóan fontosnak tartva. Önök már az előző módosításnál is korlátozták az üzemi tanácsok jogosítványait, megszüntetve azt a lehetőséget, hogy ahol nincs szakszervezet, ott kollektív szerződést kössenek. Most továbbmennek ezen az úton, ha jól érzékelem a szándékot: most már nem egyszerűen a kollektív szerződés jogát tagadják meg a mun kavállalóktól, ha éppen nincs szakszervezet az adott munkahelyen, hanem a konzultáció jogát is bizonyos jogutódlással összefüggő kérdésekben, ami teljességgel értelmetlen és indokolatlan. Nyilvánvalóan az a politikai értelemben talán korrupciósnak nevezhet ő indok van mögötte, hogy önök úgy érzik, tartoznak a szakszervezeteknek a választási kampányban nyújtott támogatásukért, és miután ők valamilyen okból haragszanak az üzemi tanácsra - meggyőződésem, végig nem gondolt és téves indokok alapján , ha ők azt k érik, hogy az üzemi tanácsot fűrészeljük el, lehetetlenítsük el, akkor önök ezt szép lassan és következetesen megteszik. El kellene dönteni, hogy szeretjüke az üzemi tanácsot, hasznos vagy jó intézménynek tartjuk, és akkor támogatjuk, akkor nem kell irtan i, nem kell szűkíteni a lehetőségeit, nem kell jogszabályt beterjeszteni európai uniós üzemi tanácsi szabályozásokról; vagy meg kell szüntetni ezt az intézményt, amit én - zárójelben jegyzem meg - nem javasolnék, de logikusan ez következne, és nem az, hogy folyamatosan gyengítjük, ellehetetlenítjük magát az intézményt. (10.40) A harmadik kérdéscsoport, amiről szeretnék szólni, talán megér egy picit több és komolyabb gondolkodást, akár azt is mondhatnám, hogy együttgondolkodást. Csak helyeselni tudom a hangü tésnek azt a módját, amely miniszter úr expozéjában elhangzott, hangsúlyozva azt, hogy amit atipikusnak, nem tipikusnak, nem szabályszerűnek vagy nem szokásosnak nevezhetnénk - bizonyos értelemben még keresnünk kell a megfelelő magyar kifejezést is a nemze tközi irodalomban atipikusnak nevezett foglalkoztatási formákra , ott olyan problémáról van szó, amely a munka világában, a munkajogi szabályozásban, nyugodtan mondhatjuk, a XXI. század egyik nagy kihívása most, nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Un ióban is. És itt bizony nem támaszkodhatunk semmiféle előképre, semmiféle mintára. Ugyanolyan probléma előtt, ugyanolyan nyitottan és ugyanolyan küszködve találjuk a fejlettebb piacgazdaságokat, a nyugateurópai országokat is.
