Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
501 Miről van szó? Sokszor beszél tünk már arról, hogy radikálisan átalakult a gazdaság szerkezete, ráadásul a nemzetközi gazdasági környezet is átalakult. Globalizációnak szokás nevezni ezt a folyamatot, amikor egyszerre nagyon közel és nagyon távol kerültek más kultúrák, más szokások, má s szabályok, és ezek azonnal és közvetlenül méretődnek meg piaci helyzetekben itt, Magyarországon is. Ez a körülmény mind a munkáltatók, mind a munkavállalók részéről teljesen új igényeket jelenít meg. Ráadásul a gazdaság szerkezete is olyan mértékben módo sult, hogy míg korábban nagyobb termelőegységek jellemezték a gazdaság szerkezetét - nagyüzemek, gépsorok, üzemek , maga a munkajogi szabályozás is ezeken a hagyományokon épült fel és dolgozta ki a maga elveit és kategóriáit, ma pedig ott tartunk, hogy Ma gyarországon a munkavállalók 96 százaléka 110 fő közötti foglalkoztatói körben van, még akkor is, ha tudjuk, hogy ebből 460 ezer az önfoglalkoztató. Tehát kevés számú a nagyvállalat, amely relatíve kevés embert foglalkoztat, hiszen modern, automatizált te chnológiákkal dolgoznak, és sok pici, mini vállalkozás, vállalat, termelőegység van. Bizony, az ő problémáikra a jelenlegi munkajogi szabályozás egyre kevésbé tud választ adni. Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók - hangsúlyozom - sok tekintetben érdek eltek abban, hogy ne a munkaviszonyt válasszák tipikus foglalkoztatási, munkavégzési formájukul. Nem valami gonoszság vezeti a munkáltatót, amikor vállalkozói szerződést, megbízási szerződést ajánl, és nem valamifajta harácsolási kedv buzog a munkavállalók ban, amikor ők maguk arra ösztönzik a munkáltatót, hogy talán inkább mégis egyéni vállalkozóként végeznék a munkát, kevésbé munkáltatóként. Egyszerűen olcsóbb, hatékonyabb és adott esetben rugalmasabb, viszont kétségkívül - és csak egyetérteni tudok minisz ter úrral - a munkavállaló, a munkát végző számára semmiféle védelmet nem jelent ez a forma. Az összes hátrányt magára vállalja, garanciákat, védelmet pedig nem kap. Itt nyilvánvalóan új foglalkoztatási formákat, új viszonyokat, új szabályokat kell alkotni . Üdvözölni tudjuk azt, amit kommunikációban már hallottunk a tárca részéről, hogy szeretnének az önfoglalkoztatás kategóriájában új szabályokat alkotni. Ez jó irány. Nyilván érdemes tovább gondolkodni ezen. Viszont azt kell mondanom, hogy az, ami most itt , a törvényben található, egyáltalán nem elégíti ki ezeket az igényeket, akár a távmunkáról beszélünk, akár a részmunkaidőről, akár az úgynevezett színlelt szerződéseket érintő ellentmondásokról. Ezek a szabályok lényegében megmaradnak abban a szemléletben , hogy valaki majd vagy szerződésnek, vagy munkaviszonynak minősíti az adott munkavégzés körülményeit, és ennek megfelelően pönalizálja, ha úgy ítéli meg, hogy nem azt a formát választották. Itt nem pönalizálni kell, hanem végiggondolni, összegyűjteni azt a tapasztalatot és ismeretet, ami a tudományban, a jogtudományban, a vállalati menedzsmentekben, az üzleti életben megtalálható. Le kell ülni, és dolgozni kell, hogy találjunk új szabályokat. Beszélhetnék most még számos ellentmondásáról, következetlenségé ről a törvénynek, amely kisebb vagy nagyobb munkavállalói csoportoknak súlyos károkat okoz. Azért nem gondolom azt, hogy ezt ide kéne hozni, az általános vita keretei közé, hiszen meggyőződésem, hogy inkább szerkesztési pontatlanságról, slendriánságról van szó, olyan kérdésekről, amelyek nyilván módosító indítványokkal elrendezhetők; akár a munkáltatói utasítás bizonyos körében lévő ellentmondások a 15. § kapcsán, vagy akár a 17. §ban, ahol bizonyos szállítási vállalatoknál okozhatnak problémát némely kife jezések kimaradása, de mondom, ezek szerkesztési problémák. Ezeket meg lehet oldani, fogunk módosító indítványokat gyártani erre is. Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy a törvénnyel kapcsolatos álláspontunkat végül is a módosító indítványunk sorsa fog ja eldönteni. Nem zárkózunk el attól, hogy ezt a törvényt támogassuk, de szükség van arra, hogy a módosító indítványainkat is elfogadja vagy respektálja a tárca, illetve a parlament többsége. Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
