Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 18 (50. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
499 Magyarországon, olyan, amely tekintetében a munkavállalói jogok érvényesülése is biztosít ott. Úgy gondolom tehát, hogy ez a törvényjavaslat elfogadása után nagymértékben hozzásegít minket a fejlett európai piacgazdaság szintjének megfelelő jogi környezet kialakításában, annak megteremtésében. Nem véletlen, hogy utolsó mondatom mindössze annyi, hogy a törvényjavaslatot alkalmasnak tartom az általános vitára, és természetesen az, hogy kérjem tisztelt képviselőtársaimat, a felsorolt érvek és a törvényjavaslat beltartalma alapján önök is támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket . (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportja nevében megadom a szót Őry Csaba képviselő úrnak; őt követi majd Béki Gabriella képviselő assz ony, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, képviselő úr. DR. ŐRY CSABA , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az általános vita keretében három fő meglátás, vélemény köré szeretném csoportosítani a mondandómat. Az első úgy hangzik, hogy a törvényjavaslat túlterjeszkedik az európai uniós jogharmonizáció megcélzott keretein; a második úgy, hogy magában a törvényjavaslatban és az itt megjelenő szabál yozásokban, szabályozási kísérletekben tetten érhető a pótcselekvés és a Medgyessykormány immár nyolc hónapja olyannyira jellemző rombolási szándéka; végül a harmadik megjegyzés egy olyan kérdéskörhöz kapcsolódik, amelynek szabályozása indokolt, amelynek felvetését üdvözöljük, ám az itt található és eddig elért eredmények részben következetlenek, részben elégtelenek. Kezdjük az elején! Talán még emlékszünk rá, a munka törvénykönyve előző módosításánál az előző kormány kapott - ahogy mondani szokás - hidege tmeleget, mondván, igaz ugyan, hogy többéves egyeztetést követően, de végül is az európai uniós jogharmonizáció megcélzott igényén túlterjeszkedett a törvényjavaslat. Ezt lehetett vitatni akkor is, bár kétségkívül volt ilyen eleme. Nos, az előttünk lévő t örvényjavaslatban számos olyan elem van, amely nem érinti az európai uniós jogharmonizációt, akár a távmunkáról, akár a szakszervezeti tisztségviselők jogosítványainak bizonyos további kiterjesztéséről, a munkaszerződés írásba foglalásával kapcsolatos szab ályozásról, a munkaviszonyra vonatkozó szerződéstípusokra vonatkozó szabályozásról, a határozott idejű munkavégzésről van szó; tehát vannak olyan elemek, amelyek mindenképpen túlterjeszkednek a törvényen. Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy némi empátiával figyeljük a minisztérium ez irányú törekvését, hisz előfordulhat az, hogy ha alkalom adódik a munka törvénykönyvét módosítani, akkor a tárca igyekszik megragadni ezt a lehetőséget, és ha vannak érett, kiérlelt gondolatok, akkor tulajdonképpen miért is ne lehetne ezeket beépíteni egy ilyen javaslatba. De a történeti hűség kedvéért ezt fontosnak tartottam elmondani, hátha majd egy következő kormány idején elkerüljük azt a csapdát, hogy olyasmit olvassunk egymás szemére, amit tulajdonképpen nem érdemes. Miért mondom azt, hogy a pótcselekvés és a rombolás szándéka egyaránt megjelenik a törvényjavaslatban? Én bizonyos értelemben pótcselekvésnek tekintem azt, ha úgy teszünk, mintha egyes témaköröket, egyes problémákat szabályoznánk, de lényegében a korábbi szabál yozást meg nem változtató, azt meg nem haladó, a korábbi szabályozásban is benne foglalt megfogalmazásokat viszünk bele a törvénybe. Az például, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket kirendelés, távollét esetén csak a közvetlen felettes szerv egyetértésé vel lehet beosztani, a munka törvénykönyve jelenlegi 28. §ából pontosan ugyanígy következik, ezt az égvilágon semmi értelme itt most szabályozni. Ám ha önök akarják, ha ez megnyugtatja önöket vagy az önökhöz baráti szálakkal fűződő szakszervezeteknek ez a nnyira fontos, ám legyen, kárt nem okoz, nincs különösebb
