Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
49 Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz lenne ez az érvelés, ha valóban nyilvánvaló, szembeötlő, kifejezett megfogalmazásban tetten érhető alkotmánysértésről lenne szó. A helyzet azonban más. Ebben a törvényben az alkotmányellenesség el van rejtve . Rejtett alkotmányellenességről van szó, amit különböző jogszabályok együttes joghatása vált ki abban az esetben, ha ezt a törvényt is elfogadjuk így, ahogy most előttünk fekszik. Vagyis csak a jogi rendezés adta összetett helyzet elemzésének, jogi és log ikai következtetések eredményeként feltárható alkotmányellenességről van szó. Éppen ezért azt gondolom, nem róható fel az államfőnek, ha megállt ott, ahol egyébként megállni az alkotmány értelmében jogosult volt. Nevezetesen: vétójogával élt, mert a törvén y említett rendelkezéseivel nem értett egyet. Nem várható el az a köztársasági elnöktől, hogy az Alkotmánybíróság feladatköréhez illő mélységben elemezze a promulgációra váró törvényeket. Erre a feladatra egyébként ott van az Alkotmánybíróság. Az alkotmány azt írja elő az államfőnek, és akkor írja elő az államfő számára az Alkotmánybíróság megkeresését, ha a törvényben a köztársasági elnök alkotmányossági aggályt észlel. Államfői mulasztásról tehát álláspontom szerint akkor lehetne beszélni, ha a törvény ex pressis verbis tartalmazna alkotmányt sértő szabályt. Gondoljanak csak arra, hogy a mostani köztársasági elnök esetében is volt már rá példa, de számos példa hozható a korábbi köztársasági elnök, Göncz Árpád működése során is arra, amikor az államfő olyan törvényeket erősített meg aláírásával, amelyeket az Alkotmánybíróság utólag egy vagy több ponton, vagy éppen egészében alkotmányellenesnek minősített. Ezek sohasem váltottak ki kritikát az államfő tevékenységét illetően. Így tehát mindaz az érvelés, amit K ósáné Kovács Magdolna ezzel kapcsolatban elmondott, úgy érzem, súlytalan és nem meggyőző. De függetlenül ettől, feltéve, de meg nem engedve, hogy az alkotmányellenességet az államfőnek netán észlelnie kellett volna, kérdezem: ennek elmaradása kizárjae az Országgyűlés jogát, hogy a törvényjavaslatot alkotmányossági szempontból is megvizsgálja? (Zaj.) Kizárjae azt, hogy a képviselő, ha alkotmányellenességet lát, erre felhívja a figyelmet, és kérje a Ház tagjait, hogy döntésüknél erre is figyelemmel legyenek ? Nyilvánvalóan nem. Tisztelt Képviselőtársaim! A másik kérdéskör, amit érinteni szeretnék, a salátatörvény problémája, amelyet az imént Harrach Péter képviselőtársam is érintett felszólalásában: össze nem tartozó kérdések összekapcsolása és az ebbő l előállott jogi helyzet, s az ezért adódó jogi felelősség. A salátatörvény régi bűn, a Hornkormány időszakában keletkezett először, és az előző ciklus sem volt sajnos ettől a gyakorlattól mentes. Azonban most egy új jelenséggel állunk szemben. Míg az elm últ két ciklusban a salátatörvények mögött az a látható megfontolás állott, hogy különböző törvényeket igyekezzenek gyorsan együtt tárgyalni, és ezzel tempósabbá tenni a megalkotásukat - tehát merőben egy törvényalkotási gyorsaságot biztosító, mondjuk így, nem helyesen felfogott, praktikus megfontolás állt , addig most már nem első esetben azt kell tapasztalni, hogy a salátatörvény mögött politikai megfontolások állnak. Az elmúlt nyáron a pozitív szociális intézkedések meghozatalát a kormány a földtörvény sérelmes módosításával kötötte össze. Most pedig, ebben a salátatörvényben az történik, hogy szociális ellátásokat bővítő, javító intézkedéseket a kormányzat az egyház jogait sértő, mondjuk ki nyíltan, egyházellenes intézkedésekkel és rendelkezésekkel kapc sol össze. Az Országgyűlést az elé a helyzet elé állítja, hogy vagy mindent elfogad, vagy nem valósulnak meg az egyébként szükséges és indokolt szociális intézkedések sem. Ez morálisan elfogadhatatlan. Mint ahogy az is képtelen helyzet, hogy az államfő egy ilyen salátatörvény aláírásának mérlegelési helyzetében ilyen dilemma elé kerüljön, hogy nem tudja szétválasztani, mert nem teheti meg, hogy a pozitív, a szociális juttatásokat javító, bővítő intézkedéseket elkülönítse az egyházakat sértő, az egyházak jog ait csorbító intézkedésektől.
