Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
48 olvasták, akkor látniuk kell, hogy nem csupán azt tesszük, amit most kénytelenek vagyunk a módosításokkal tenni, hogy kihagyjuk az ér intett részeket, hanem kerestük a kompromisszumos megoldást, belefogalmaztuk a mostani kormányzati módosítás és az ellenzéki módosítás szövegét, megpróbáltuk összehozni és egy minden fél számára elfogadható javaslatot tenni. Ez nyilván a most elfogadásra k erülő törvény után a süllyesztőbe fog kerülni. Azokkal a módosításokkal voltunk kénytelenek folytatni a reményeinket tükröző módosítást, hogy hagyjuk el az egyházakat érintő fejezeteket, tegyük későbbre, tárgyaljuk újra az egyházakkal és minden érintettel, de úgy tűnik - legalábbis a bizottsági vélemények alapján , hogy ezt sem értik meg, nem kerül elfogadásra. Ez a három alapvető kifogás, amely a kormányzat magatartását illeti, úgy érzem, érzékelteti azt a légkört, azt a munkát, ami a parlamentben, illetv e a kormányzati munkában folyik. Így nem lehet törvényt módosítani, különösen olyan törvényt nem, amely emberek százezreinek az életét befolyásolja, és pont azokat az intézkedéseket tolja ki, amelyekre sok százezer ember számított. Ilyen salátatörvényt a H áz elé terjeszteni ezzel a következménnyel jár. Ha megengedik, még egyszer visszatérnék az egyházak szabad működésének kérdéséhez. Úgy gondolom, hogy sokan őszintén fogalmazták meg a kormányoldalon, hogy nem értik a problémát, nem értik azt a problémát, am it az ellenzék, a köztársasági elnök és az egyházak képviselői megfogalmaznak. Én ezt elhiszem, de ez egyfajta érzék hiányát mutatja, a szabadság, az egyházak szabad működése iránti érzék hiányát. Ez nem feltétlenül baj, ez egy örökség, de ha valaki ilyen örökséggel terhelt, az legalább vegye figyelembe azoknak a szempontjait, akik nem ezzel az örökséggel terheltek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Milyen örökséggel?) Tessék megérteni azt, hogy amikor az alapellátási intézmények működtetéséről van szó - még e gyszer mondom, nem alapításáról, bárki alapíthat a módosítás szerint is intézményt, legfeljebb nem tudja működtetni , azzal nemcsak az a probléma, hogy három érvényes törvénybe ütközik, közöttük egy nemzetközi szerződésbe, hanem az, hogy a szabadságot tes zi az önkormányzati szándéktól függővé. Tessék az előbb említett ellentét és ellentmondás figyelembevételével meggondolni, mikor fognak azok az önkormányzatok, amelyek ezt a pénzt már másra költötték, az egyházaknak ilyenfajta szerződést, támogatást adni! Az egyházi működés szabadsága, a parlamenti munka eredményessége és a korrekt, tisztességes kormányzati munka érdekében azt kérem képviselőtársaimtól, hogy azokat a módosításokat, amelyek az említett fejezetek elhagyását kezdeményezik, fogadják el. Köszönö m. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett Salamon László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. (13.30) DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, eln ök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a vitának két eleméhez szeretnék hozzászólni. Itt a vita során két olyan gondolatkör is felmerült, amivel, úgy érzem, indokolt egy kicsit részletesebben foglalkozni. Az első elemet Kósáné Kovács Magda hozzászólása határozta meg, aki arra hivatkozott, hogy ha itt alkotmányossági aggály állna fenn ebben a törvényjavaslatban, akkor a köztársasági elnök úr bizonyára az Alkotmánybírósághoz küldte volna meg a törvényjavaslatot. Hisz en az alkotmányból következően alkotmányellenesség észlelése esetén ez a kötelezettsége. Sőt, "meg is védte", ezzel az érveléssel akarta megvédeni a köztársasági elnököt az ellenzéktől; ezzel akart abban az irányban érvelni, hogy föl sem merülhet alkotmány ossági probléma.
