Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2002. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2002. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
4001 átvállalja ezt a bizonyos tartásdíjat, csak abban az esetben, ha a másik állammal viszonosság van. Tehát pont a legrászorultabbak ügye nincs jogszabály híján vagy módosítással el intézve. Utoljára említem meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és helyettesének beszámolójából azt, ami már többször elhangzott, hogy az alapvető alkotmányos jogok teljesültek, hazánkban a jogbiztonság, a jogrend alapvető sérelmet nem szenved ett - leszámítva ezeket, amit elmondtunk. Mert ez egy szép, általános megfogalmazás, de egykét példa ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ettől függetlenül most a beszámolót értékeljük. A beszámolót a FideszMagyar Polgári Szövetség elfogadásra javasolja. Kö szönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Gusztos Péter képviselő úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében szólal fel. GUSZTOS PÉTER , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőcsoportja támogatja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2002. évi tevékenységéről szóló országgyűlési határozati javaslat e lfogadását. Szeretném megkímélni mind a biztos urakat, mind pedig a vitát csekély számban nyomon követő képviselőtársaimat attól, hogy másokhoz hasonlóan a beszámoló formai, szerkezeti véleményezésével töltsem az időt, illetve arra is törekedni fogok, hogy a lehető legkevesebb olyan statisztikai adatot idézzek föl, amelyeket a biztos urak a saját beszámolóikban már elmondtak. Ennek ellenére lesz majd ilyen is. Az alapvető kérdésnek, azt gondolom, valamennyien - országgyűlési képviselők és közélettel foglalk ozó emberek - azt tartjuk, hogy akkor, amikor évről évre eljön ez a pillanat, hogy az országgyűlési biztosok beszámolójáról vitatkozunk a tisztelt Házban, valószínűleg a legfontosabb kérdésnek nagyon sokan azt tartjuk, hogy erősödötte, erősödőben vane ez az intézmény a Magyar Köztársaságban vagy sem. Ez az alapvető kérdés, és ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy annak a meggyőződésemnek adjak hangot, hogy erősödött, mivel minden egyes évvel erősödik ez az intézmény. Hiszen egyik lényegi eleme saját hagyo mánya, saját tradíciója. Előttem hozzászóló képviselőtársam szavaiból is kiderült az, amit mindannyian tudunk, hogy vajmi kevés kényszerítő eszköz van az országgyűlési biztosok kezében. A nyilvánosság, a nyilvánosság ereje, a saját szavuk tekintélyének súl ya, a saját presztízsük az, ami bármiféle idézőjelbe tett kényszerítő erővel rendelkezik. Azonban az is meggyőződésünk, hogy ez így van jól. (16.20) Hiszen az, ami évről évre elkövetkezik, és az országgyűlési biztosok mindennapos gyakorlatában megjelenik, egyrészt egy jogi jellegű tevékenység, konkrét ügyek megítélése, általános következtetések levonása, de ha távlati szempontból nézzük ezt a dolgot… Egy társadalomnak, egy köztársaságnak a tanulási folyamataira sok hasonlat elhangzott már. Nekem az előbb az jutott az eszembe, hogy ha majd valamikor, néhány évtized múlva a harmadik Magyar Köztársaság jogrendszerének vizsgálatával foglalkozik valaki, akkor az első egy évtized országgyűlési biztosi beszámolóira minden bizonnyal úgy fog majd tekinteni, mint a ha rmadik Magyar Köztársaság bébinaplóira, amelyben a gyermekbetegségek és azok orvoslására tett javaslatok kiválóan nyomon követhetők. Sokféleképpen lehet mérni azt, hogy erősödötte, erősödike ez az intézmény hazánkban vagy sem: vizsgálhatjuk azt, hogy csö kkente vagy nőtt a beadványok száma; vizsgálhatjuk azt, hogy az ajánlásokat milyen arányban fogadják el és milyen arányban nem fogadják el azok, akik ezeknek a címzettjei; vizsgálhatjuk azt, hogy milyen a sajtóban, a médiában a reprezentációja ezeknek az intézményeknek. Azonban még egyszer hadd mondjam el, hogy önmagában a tény, hogy évről évre beszélünk a köztársaság Országgyűlésében ezekről a jelentésekről, hogy újra és újra eltelik egy év,
