Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - „Kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormányzatok” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz):
3939 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Gyimesi Endre, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy adok többet ér három ígérd megnél. Ez a régi magyar közmondás jut eszembe, amikor a jelenlegi kormány önkormányzatokkal kapcsolatos eddigi ígéreteire gondolok. Való igaz: aki sokat ígér, keveset ad. Mit ígért Medgyessy Péter Pilvax kávéházbeli beszédében? “Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát, szavamat adom, hogy betartom, amit vállaltam.” Milyen ígéret állt országszerte az óriásplakátokon? “Több pénzt az önkormányzatoknak!” Ezze l szemben mi történt? Gatyára vetkőztetett önkormányzatok fuldokolva küzdenek működőképességük megőrzéséért. Az elmúlt fél évben életre szóló, szívszorító sebeket kapva országszerte több mint száz oktatási intézmény bezárásáról, pedagógusok százainak elboc sátásáról, intézményösszevonásokról kényszerültek dönteni a települések, kicsik és nagyok egyaránt. Legfőbb oka az egyébként indokolt közalkalmazotti béremelés, a kormány ugyanis nem biztosította a szükséges forrásokat az önkormányzatok számára. Pedig mit ígért a “Cselekedni most, és mindenkiért!” címet viselő programjának önkormányzati finanszírozás fejezetében? “Biztosítani kell a feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat. A jövőben új, vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére.” Erre szokták mondani őseink: megszegi a szavát, mint puska a kovát. 123 milliárd forintot vettek el így az önkormányzatoktól, vagy úgy is mondhatnánk: a kormánypárt választási ígéreteit az önkormányzatok finanszírozták. P edig számtalan helye lett volna ennek a 123 milliárd forintnak: szociális támogatásokra, segélyekre, út- és járdaépítésre, netán parkok csinosítására, otthonteremtő programokra, intézményfelújításokra, nem folytatom a sort. Súlyos tervezési hibáját a kormá ny beismerte, és létrehozta az úgynevezett bérhikit, a fölülről nyitott kasszát, amelyhez csak az a település juthat hozzá, amely minden forrását kimeríti, amely nemcsak gatyára vetkőzik, hanem utolsó ruhadarabját is eldobja. Ezt pedig közösségben élő, sze mérmes képviselőtestület nem teheti meg. Marad a vagyonfelélés, az intézménybezárás, a fejlesztések leállítása, a hitelfelvétel, a vegetálás, akkor, amikor az uniós forrásokért csak önerő, önrész biztosításával lehet eredményesen pályázni. Sajnos, a parla menti többség a haza bölcse, Deák Ferenc mondását sem ismeri, miszerint a rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni. A Fidesz három módosító javaslatot is kidolgozott a probléma kezelésére, de a másik oldal példátlan hatalmi arroganciával még napirend re sem engedte vetetni a kérdést. Pedig ez az állapot alkotmányjogi szempontból is aggályos, hiszen sérti az önkormányzatoknak a gazdálkodásuk szabadságához fűződő jogait. Miben reménykedhetnek az önkormányzatok? Kiürítésre került a Széchenyiterv, csökken tek a pályázati lehetőségek, stagnál az otthonteremtés programja, a kiírt pályázatok mögött rendkívül alacsony keretösszegek szerepelnek, s az önrész is nagyon sok esetben emelkedett, pedig az önkormányzatoknak, mint tudjuk, nincsen forrása. A korábbi évek ben a hátrányos helyzetű területek esélynövekedésében játszottak fontos szerepet a regionális és megyei területfejlesztési tanácsok. Az elmúlt időszakban nem működött hatékonyan a decentralizáció, jelentősen csökkentek a keretösszegek a megyei fejlesztések esetében is. Ajánlatos lenne, ha az összes megyében működne az integrált finanszírozás, nemcsak a hét, úgynevezett hátrányos helyzetű megyében, hiszen nemcsak fejlett és fejletlenebb régiók között vannak különbségek, hanem a fejlettnek tekintett régiókon belül is vannak térségek és települések, ahol a társadalmigazdasági helyzet rosszabb, mint az úgynevezett hátrányosabb helyzetű régióké, például Baranya és Zala aprófalvas településein. Ezek szinte semmilyen kiegészítésre nem számíthatnak. A területfejles ztés ezeken a vidékeken 2003ban gyakorlatilag semmilyen új eszközzel nem bővült. A
